Az 1966-76-os kulturális forradalomban a Konfuciusz követője címke a politikai ellenfelek megbélyegzésére szolgált, ma a konfucianizmusnak legitimebb politikai célt szánnak: tanításaival a politikai hatalom erkölcsi bázisának megteremtéséhez kívánnak hozzájárulni - fejtette ki véleményét a párizsi Le Monde hasábjain Daniel A. Bell, a Kínában oktató kanadai Ázsia-szakértő.
A kommunizmus már nem lelkesíti a kínaiakat, és egyre többen vélik úgy, hogy mást kell keresni helyette, olyasmit, ami legalább részben a kínai hagyományokból eredhet - erre pedig a konfucianizmus tűnik a legalkalmasabbnak.
A szakértő szerint a párt idősebb káderei, akik a hagyományok maoista elutasításának szellemében nevelődtek, ellenzik olyan ideológia elfogadását és felhasználását, amely a szigorú marxizmuson kívül áll, viszont a fiatalabb, negyven-ötvenéves pártemberek általában támogatják az újító törekvéseket, és az idő nekik dolgozik. Mint rámutatott, nem szabad szem elől téveszteni, hogy a 76 milliós tagságú KKP változatos összetételű, szerteágazó és óriási szervezet. Maga a párt is mind több teret biztosít a különböző eliteknek, a legbriliánsabb diákok közül toboroz tagokat, márpedig a tanultabb káderek növekvő szerepe elő fogja segíteni a konfuciánus értékek nagyobb térhódítását.
Ez azonban nem csupán a pekingi kormány akaratát tükrözi, hanem azt is, hogy a hatóságok olyan fejlődési folyamatra reagálnak, amely akaratuktól független. A konfuciánus értékek iránt mind nagyobb érdeklődést mutatnak az egyetemi körökben és a kínai "civil társadalomban". Konfuciusz egyes hívei még alkotmányos reformok gondolatát is felvetik a politikai rendszer humanizálására - ecsetelte Bell.
A nyugati megfigyelők nehezen fogadják el annak a gondolatát, hogy a konfucianizmus nyithatna utat a humanista és progresszív politikai reformok felé az ázsiai országban. Ez érthető annak fényében, hogy a XX. században Kínában mind a haladó, mind a marxista ideológia a Nyugatra hivatkozott, ami persze hízelgett a nyugatiaknak. Így hát kevéssé lelkesednek azért, hogy Kína ma saját hagyományaival akar büszkélkedni.
A konfuciánus reneszánsz nem teljesen ellentétes a nyugati liberális erkölccsel, ugyanakkor alternatívát kínál a nyugati politikai erkölcs helyett - írta a szakértő, hozzáfűzve: ezt sokan tévesen úgy értelmezik, hogy a nyugati demokrácia kisebb elfogadottsága a tekintélyuralom nagyobb mértékű elfogadását hordozza magában. Ez a szembeállítás azonban a szerző szerint bezárná a konfucianizmus által inspirált politikai reformerek előtt feltárulkozó, biztatónak tűnő távlatokat.
A konfuciánus reformerek hívei a nagyobb kifejezési szabadságnak, viszont nem a választási versengést tekintik a megfelelő mechanizmusnak a legfőbb vezetők kiválasztására. Olyan politikai eszméket szorgalmaznak, amelyek nem csak a nemzeti szavazóbázist vennék tekintetbe, hanem mindazok érdekeit, akiket a kormánypolitika érint - beleértve a jövő nemzedékeket és a külföldieket is. Ehhez szerintük a legméltóbbakat kell a vezető posztra emelni.
Az utóbbi évtizedben a konfuciánus értelmiségiek politikai javaslatai főleg a demokrácia "nyugati" és a meritokrácia (az érdemeken alapuló elit) "konfuciánus" értékeinek összebékítésére irányultak, egyebek között pályázati úton, vizsgák révén kiegészített törvényhozások létrehozásával, a megválasztott törvényhozók vizsgáztatásával vagy éppen a választók konfuciánus kultúrájának értékelésével.
Mindez fantáziálásnak tűnhet, de nem feltétlenül irreálisabb törekvés, mint a nyugati típusú liberális demokráciába történő kínai átmenetre vonatkozó egyéb forgatókönyvek. Politikai értelemben az emberek többsége azt gondolja, hogy Kínának jobban kellene hasonlítania a Nyugatra. "De eljöhet a nap, amikor talán mi fogjuk remélni, hogy a Nyugat egyszer majd jobban hasonlít Kínára" - zárta okfejtését a professzor.
