A Victor Hugo drámája (Angelo, Padova zsarnoka) nyomán készült librettót az anagrammás álnév mögé félig elrejtőző Arrigo Boito, vagyis Tobia Gorrio írta. Az opera cselekményének színtere a 17. századi Velence, a címszereplő utcai énekesnőnek, Giocondának pedig semmi köze sincs Mona Lisához, s nevével ellentétben kevés oka van a vidámságra. Kedvese, a kilétét kényszerűségből titkoló genovai herceg,
Enzo ugyanis mást asszonyt szeret, a kém és besúgó Barnaba pedig mindent elkövet, hogy megszerezze magának ? vagy tönkretegye az énekesnőt. Gioconda, miután hozzásegíti a szökéshez és a boldogsághoz Enzót és szerelmesét, végül az öngyilkosságot választja, s e döntéséhez kapcsolódik az opera egyik legnevezetesebb áriája. A szám bevett magyar elnevezése, a Méregária mindazonáltal kissé félrevezető, mivel az öngyilkosság eszköze végül egy tőr lesz.
Az opera másik sláger szólószáma a tenor románca a II. felvonásból, a híres Cielo e mar, amely egyetlen nagy tenorista koncertrepertoárjáról sem hiányozhat, így aztán Enrico Carusótól Jonas Kaufmannig jószerint mindannyiukkal meglelhetjük és meghallgathatjuk Enzo e szólamrészletét.
Az opera legnevezetesebb részlete mégsem a Méregária vagy Enzo románca, hanem egy balettzene. Ponchielli ugyanis ? a francia nagyoperák mintájára ? a harmadik felvonásban elhelyezett egy balettjelenetet, Az órák táncát, amely igen hamar az operától és a tánctól függetlenedve, a világ koncerttermeiben is roppant népszerűvé vált:
A Gioconda hosszabb szünet után február 22-e estéjén tér vissza az Opera repertoárjára. Az Erkel Színházban megtartandó premiert Kesselyák Gergely vezényli, s az Almási-Tóth András rendezésében színre kerülő opera címszereplője Sümegi Eszter lesz. A produkcióból március 10-ig összesen hat előadást terveznek.
Az eredeti cikk az opera blogján jelent meg.
