A capitoliumi játékok alatt a gárda egyik tribunusa meggyilkolja Caligula császárt. Ezzel lezárul Caligula majd négy évig tartó rémuralma. Caligula Tiberius császár utódaként 37-ben lépett a trónra, aki állítólag Caligula szüleinek és két idősebb fivérének meggyilkolását kezdeményezte, hogy őket, mint vetélytársakat kiiktassa. Caligula apja, Iulius Caesar Germancius (15-19) Tiberius császár unokaöccse és fogadott fia volt. Uralomra jutásakor Caligula még általános népszerűségnek örvendett. Később azonban elkezdte Tiberius kincsét tékozolni és politikai módszereiben is egyre excentrikusabb lett. Ismét felelevenítette a felségsértési pereket, hogy környezetének számos tagjától megszabaduljon. Megütközést keltett nővérei, különösen Livia Drusilla iránti túláradó vonzalma, akit annak halála után (29) istennőként tiszteltetett. A maga számára is megkövetelte az istenítést. Ebben állítólag az egyiptomi fáraókat tartotta példaképnek. Caligula ("katonai csizmácska", mely nevet már gyermekként előszeretettel viselte) monarchikus uralomra törekedett a hellenisztikus királyok stílusában. Caligulát sokan elmeháborodottnak tartották. Galliában, ahol 40-ben a hadseregnél váratlanul megjelent, a csapatokat elküldte kagylót gyűjteni. Ezt a tettét ellenfelei, mint őrültséget írták a rovására, Caligula azonban e gyakorlatozással és hajthatatlanságának bizonyításával a római rajnai hadseregben kibontakozó lázadást akarta elfojtani. A császárral szembeni ellenállás fokozódott, 40 óta érlelődött egy összeesküvés, melynek Caligula végül is áldozatául esett.
