Tizenöt név olvasható a vörös kendőn, az első helyen Daniel Jimenóé. Alatta egy dátum: 2009. 07. 10. Azon a napon nyársalta fel a 27 éves fiatalembert egy 515 kilós, Capuchino névű bika a pamplonai népünnepélyen. Egyik szarva átvágta a madridi turista nyaki ütőerét és a tüdejéig hatolt. A tragédiáról készült képek bejárták az egész világot.
Jimeno volt a bikafuttatás 15. áldozata 1924 óta, és a kendővel, amelyet ezekben a napokban sokan hordanak Pamplonában, a többi 14 halottra is emlékeznek. A tragédia után egy évvel az észak-spanyolországi város önkormányzatának megbízásából idén 100 ezer szórólapot osztanak szét a látogatóknak. "A bikafuttatás nagyon veszélyes. A bika megölhet" - hívják fel a figyelmet spanyolul és angolul a szórólapokon.
A szerdán kezdődő bikafuttatás sok résztvevője azonban elengedi füle mellett a figyelmeztetést. Minden évben több száz sérültje van a rendezvénynek. Az áldozatok nem ritkán tapasztalatlan turisták, akik a végső adrenalinlöketet hajszolva - gyakran egy átmulatott éjszaka után - könnyelműen kockára teszik az életüket, és ezzel a tapasztalt futókat is veszélybe sodorják. Botcsinálta torreádorokból, akiket a helyiek csak patas (tökkelütöttek) néven emlegetnek, sok van a város védőszentje, San Fermín tiszteletére tartott, kilencnapos népünnepélyen. A bikafuttatást Ernest Hemingway tette világhírűvé Fiesta című regényében, napjainkban pedig már tömeglátványosság, amely minden évben csaknem egymillió látogatót vonz, és 74 millió euróval (több mint 21 milliárd forinttal) gyarapítja a város kasszáját.
Éppen ettől a tolongástól veszélyes az "encierros" (bikafuttatás): a tömegben akár 4000 futó is akadályozza egymást és bukhat fel. "Ha elesel, maradj fekve, amíg a csorda el nem vonul" - tanácsolják a szórólapon. Ha valaki ugyanis idő előtt feltápászkodik, hátulról akár egy 600 kilogrammos kolosszus is belerohanhat. A 825 méter hosszú útvonalon megállni sem szabad.
Ez lett a profik szerint Jimeno veszte is. "Ott, ahol meghalt, senki nem állhatott volna" - mondja Roberto Sanz, akit a legtapasztaltabb futók (mozos) egyikének tartanak Pamplonában. A tragédia egy kanyarban történt, ahol a bikák gyakran kisodródnak és a védőpalánkoknak csapódnak. Aki feladja, annak szigorúan a palánkok mögött kell menedéket keresni.
A futók, akik büszkén viselik vörös kendővel és derekukra kötött, vörös szalaggal kiegészülő fehér ruhájukat, egyfajta művészetnek tekintik a vágtát. Komolyan edzenek azért, hogy futásuk szép legyen. Az egyetlen megengedett eszköz, amellyel a bikát távol tarthatják maguktól, egy összetekert újság.
Sok turista ezzel szemben az egész látványosságot csak showműsornak tartja, és felelőtlen magatartásuk bosszantja a helybelieket. Megpróbálják az arénába robogó állatokat szarvuknál megragadni vagy farkuknál fogva húzni. "Citar al toro" (ingerelni a bikát) - mondják erre a helyiek. Ez nemcsak tisztességtelennek számít, de veszélyesnek is, mert az a bika a legveszélyesebb, amelyet eltérítenek és elválasztanak a csordától.
Jimeno tavalyi halála hosszú idő óta először gerjesztett komolyabb vitát a bikafuttatásról. Középpontjában azonban nem az állatvédők régóta hangoztatott követelése állt, hogy töröljék el Spanyolország nemzetközileg legismertebb népünnepélyét vagy a bikafuttatás országszerte kedvelt hagyományát, sokkal inkább a biztonsági intézkedések szigorítása körül forgott. Nincs rá ok - hangzott a válasz Pamplonában. A város rendezőként az utóbbi években már sokat tett a biztonság javításáért. A népünnepély alatt 3000 rendőr és 350 mentős áll szolgálatban. "Amikor viadalra tenyésztett, vad bikák vágtatnak az utcákon, egyébként sem lehet a veszélyt teljesen kizárni" - szögezte le Ana Elizalde, az illetékes önkormányzati képviselő.
