Vagy ott a jó öreg injekció. Az nj együtt éppen olyan hangot ad, amilyet a nyusziban vagy nyalánkban gond nélkül kiejt mindenki. Jó kis magyar ny hang képződik, amit nekünk, magyaroknak igazán nem lenne gond kimondani, de nem. Már orvosoktól, bemondóktól, színészektől is rendre hallom a kispórolt j-vel inekciónak ejteni. Borzalom. Ahol viszont spórolni kellene, például a szóvégi néma h-nál, ott nincs takarékoskodás. A néma h-ra végződő kevés magyar szóban rendre és juszt is kiejtik a céh, cseh, düh, juh, méh, pléh, rüh szóvégi h-ját. Vajh miért? (Megjegyzem a vajh h-ja kiejtendő!) Ám ki tudja, miért nem ejtik h-nak az APEH betűszó h-ját? Mert hogy abból viszont k lett. Apek a szerencsétlen, ha még nem lenne baja elég. De miért? Hiszen, mint láttuk, pompásan sikerül a düh h-ját fölöslegesen kimondani, de az Apeh (amúgy az Adó- és pénügyi ellenőrzési hivatal rövidítése) esetében dühvel k-t mond ma már szinte mindenki, hogy csak úgy csattan. Így tehát nyilván a hivatal sem hivatal lesz a jövőben, hanem kivatal, hiszen k-val rövidítik oly sokan.
Méri és Ricsörd esete az Apekkal
Kultpol
Nem értem, miért fogadjuk be gond nélkül a becsekkolást, a kontrollingot, a prezentációt, csetelést és vetjük el az ikes igék meghitt m végződését. Nagyon nem értem, mitől vagyunk képesek bizonyos hangokat bizonyos szavakban gond nélkül kiejteni, másokból kioperálni, elvetni, elhagyni, eldobni. Mi a logika abban, hogy az autó vagy az automata au-ját mindenki hajlandó kimondani, ugyanezt az au kapcsolatot a dauerben vagy a slaugban az istennek nem képes kiejteni. Egyik sem magyar, úgyhogy meg lehetne tartani akár mindegyikben az eredeti hangot. Rémesen bántó a teljesen elfogadottá vált dajer és slag, és főleg logikátlan, hisz' senki nem mond ajtomata vagy aatomata mosógépet az automata helyett.
És ha már angol és kiejtés: nem kívánok lehetetlent, igazán, de nem lehetne Maryt végre Merinek, Richardot Ricsardnak, Petert Píternek és Shakespeare-t Sékszpírnek ejteni? Miért nem hagyunk fel ezzel a rettenetes mérizéssel, ricsördözéssel, pítörözéssel és főleg sekkszpírezéssel, olykor seggszpírezéssel, hogy hallgatni is rettenet? Nem kell angolosan affektálni, senki nem kívánja. Na de direkt iszonyatosra tekerni? Miért?
És vajon mikor nem lesz többé lesz az angol nyelven suzann-nak és luszinak ejtett Susanne-ból és Lucyből szüzi és lüszi? Azok ugyanis francia hangok, az ü az angolban nem létezik. És miért fotball a magyaroknak a futball, ha egyszer van u hangunk, és az angol eredetiben a lábat fut-nak ejtik? Mondja meg végre valaki, hogy mi az oka ennek az egész fejre állított dafke-világnak? Az a rendező elv, hogy mindegy hogy miképp, lényeg, hogy a világért se hasonlítson az eredetire?