- Mióta létezik a Szigeten a Táncdalfesztivál sátor?
- Tíz éve töretlenül működik. Az elsőnél gyomoridegünk volt, csak megnyitottunk és vártuk a hatást. Azon se lepődtünk volna meg, ha megvernek, hiszen akkor még jobbára csak rockzene volt a Szigeten. Poór Péter volt az első fellépőnk, és őrületes volt a reakció, mindenki tombolt. Hiába, az emberek csak erre a zenére tudják együtt üvölteni a dalszövegeket, ettől olyan sikeres ez az egész. Amikor sok a külföldi, és beteszek egy Zoltán Erikát, látom, hogy nem tudnak vele mit kezdeni, mert nem tudják a szöveget. Akkor be kell tenni valamit az ABBÁ-tól vagy a Boney M-től, mert azt mindenki ismerni fogja.
- Van valami újdonság idén a sátorban?
- Idén imádják a csokifürdőnket. Van egy medencénk, ami tele van felmelegített, olvadt csokival. Sokan nem hiszik el, hogy tényleg az, de aztán belekóstolnak és nagyon meglepődnek. Lehet benne fürdeni, aztán mindenki gusztusa szerint képzelheti el a folytatást. Napközben iszonyú sokan vannak, sorban állnak hozzá, frenetikus.
- Kik a legfontosabb fellépők ebben az évben?
- Tegnap volt a Dolly Roll, szétszedték a házat. Ötezer ember egyszerre üvöltötte, hogy "Vakáció-ó!" Aztán lesz még Végvári Ádám, Csepregi Éva, Balázs-Korda páros, Zalatnay Sarolta és a Hip-Hop Boyz.
- Hip-Hop Boyz?
- Már több mint tíz évesek - akkor az már retró, nem? Manapság mindenre lehet ezt mondani, azt hiszem, kicsit átestünk a ló túloldalára. Ha megyek körbe este a Szigeten, azt hallom, hogy már mindenki ugyanazt játssza, mint én. Gondolom, sokan rájöttek, hogy erre mulatnak igazán jól az emberek.
- Te mikor jöttél rá erre?
- Én a nyolcvanas évek elején voltam fiatal, a mai napig azt játszom, ami akkor menő volt. Az egész városban csak négy-öt diszkó működött, mindenhol ezek a számok voltak. Ebben éltem, ehhez értek. Egyébként technikus voltam különböző zenekaroknál, például a Karthágónál, aztán átképeztem magam, és hasznossá tettem a CD-gyűjteményemet.
- Ha most lennél fiatal, és a Szigeten szórakoznál, melyik helyszíneket látogatnád?
- Mindenkinél látom, hogy hurcolják magukkal a műsorfüzetet, és vonulnak körbe-körbe, valószínűleg én is ezt csinálnám. Tudják, hogy kezdődik valami itt tízkor, egy órával később átmennek amoda, aztán megint egy új helyet keresnek. Idén még több a külföldi, mint tavaly. Én a kívánságokból érzékelem a közönség összetételét, amikor jönnek számot kérni. Általában majdnem mindig mindent berakok, amit kérnek, és ami beleillik az estébe. Ez jó mankó nekem ahhoz, hogy tudjam, mi tetszene a közönségnek. Tegnap például valaki Iron Maiden-t kért tőlem - na a Táncdalfesztivál sátorban nem teszem be, bár egy kis szoft-rock blokk azért mindig van, az még belefér. Aztán láttam is elmenni azt a társaságot. Ez van. A Sepultura-pólósoktól kezdve a jólöltözöttekig van itt mindenki. Pont ez a különleges a Szigetben, hogy sokféle ember jár ide, és betévednek olyan helyszínekre, amiket egyébként kerülnének. Itt egy szakadt rocker be tud esni egy kortárs táncsátorba, pedig a Trafóba sosem menne el, már csak azért sem, mert ciki lenne a haverok előtt. A Sziget viszont igazi multikulturalitás, nincs még egy ilyen a világon. Ez a nagy ötlet benne.
