Joseph Haydn halálának kétszázadik évfordulóján
a megemlékezések szerényebbre sikeredtek, mint azt a magyar és az osztrák szervezők eredetileg szerették volna. Az Esterházy-család két kastélya (a határ két oldalán) persze fogadja a látogatókat, ám kevesebben ismerik a zeneszerző sírja mellett található kálváriát, amely nem csupán az egyházi barokk ékköve, de talán Haydn némely miséjének is ihletője volt.
A mesterséges dombon épült, illetve annak belsejében barlanghoz hasonló folyosókkal szabdalt kálvária története néhány évtizeddel korábban kezdődött, mint a zeneszerző gazdájának, Esterházy (Fényes) Miklósnak a története. Esterházy Pál nádor, aki a török kiűzésében is jeleskedett, az alsó-ausztriai maria-lanzendorfi mesterséges dombocskára emelt kálvária, illetve a stációkat a dombon belül bemutató járatok láttán határozta el a XVIII. század elején, hogy hasonlót szeretne szülővárosában, Kismartonban. Az építéssel a lanzendorfi kegyhely bécsi tervezőjét bízta meg, a munka az Esterházy-család korábbi várkápolnájának átépítésével 1701-ben kezdődött el.
Az építészeti remekmű felszentelésére 1707-ben került sor. A kismartoni domb, a kálvária s a mesterséges barlang pedig sokkal nagyobb és lenyűgözőbb lett, mint a lanzendorfi, átadásakor tíz kápolna és 18 oltár állt benne.
Joseph Haydn 1761-ben érkezett Kismarton-Eisenstadtba, ahol nagyon szoros kapcsolata alakult ki a kálváriával, valamint a hozzá kapcsolódó templommal: utóbbi zenészei számára írta miséit. A templomban a mai napig található olyan orgona, amelyen a zeneszerző bizonyosan játszott, s végül - bár először Bécsben temették el - itt helyezték Haydnt végső nyugalomra.
A síremlék, a templom, a stációkat festett szoborkompozíciókkal mesterséges termekben, járatokban bemutató kálvária 9 és 17 óra között tekinthető meg, felnőtteknek 3, nyugdíjasoknak 2, gyermekenek és diákoknak egy eurós belépődíj fejében.
Képgaléria a műemlékem.hu cikkében