Geszler Mária az 1960-as és 1970-es években a magyar népművészet és az ázsiai fazekasság hagyományaira alapozva teremtette meg expresszív stílusát. 1980 körül a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió műhelyében végzett kísérletei során kezdte alkalmazni a magas tüzű anyagokat, a samottot és a porcelánt. A fotográfia iránti érdeklődésétől indíttatva az 1980-as évek elejétől a kerámia és a szitázott fotográfia ötvözésének lehetőségeit kutatta, majd érdeklődéssel fordult a sómáz használata felé, amelyet tartalmi mondandók szolgálatába állított.

Fotótechnikát használó munkái mintegy a fotópapírok deformálódását érzékeltető gyűrt felületek, tömbök, amelyek az újrakomponálás során az amatőr fotográfiákat jelképi erejű kifejezéssé alakították. A nyolcvanas évek során jellegzetes formájává vált a sima, szélein papírlapként behajló, négyzet alakú kerámialap és a szobor félalak, amelynek turbánszerű fejfedővel fedett alakján kétdimenziós ábrázolások jelentek meg.

Fotó: MTI/Kovács Attila
Művészete finom, bensőséges atmoszférát sugárzó, a plaszticitás és a képszerűség hatásvilágát harmonikusan egyesítő, emocionális töltetű tárgyformálás.

A meditáció, a belső világ kivetítése, a dús és mély érzelmi telítettség mind alkotómódszerére, mind alkotásainak hangvételére, a művek megközelítésének, befogadásának lehetőségeire jellemző, de ez nem zárja ki a játékosságot, az esetenként önfeledt csapongást sem. A Geszler-kerámia a kerámiatest kifejezésén túl a formával és a testtel együtthangzó fontos megfogalmazásokat, kijelentéseket is hordoz. Sokszor furcsa, tragikus képzettársításokat keltve: az idolok, az embernek állított emlékművek testén, a gyűrt, fel-felpenderedő lapok felületén kavargó, a Kelet világát idéző motívumok fölött a szárnyát kiterjesztő repülőgép jelentéstartalmai közül a félelmek, a fenyegetettség erősödnek fel.

Jelen kiállítás a művész fél évszázados munkásságára tekint vissza, a korai korongolt alaktól kezdve a figurális, nagyméretű portrészobrokon és a lírai faliképeken át egészen Geszler Mária legújabb munkáiig.

Geszler Mária jubileumi kiállításán – amely a járvány miatt tavalyról halasztódott erre az évre – a művész meghívására a kortárs magyar kerámiaművészet, kerámiaszobrászat és dizájn legjelesebb, nemzetközileg is elismert alkotói is képviseltetik magukat egy-egy műtárggyal.

Geszler Mária elképzelése, hogy a kultúra egy önmagába folytonosan visszaforduló folyamat, a művészetben nincs evolúció. A korok változnak, a történelem kereke forog, de az emberi érzések, sorsok, gondolatok örök érvényűek. Így magát egy lépcsőfoknak érzi a művészet lépcsőházában, támaszkodik a múlt eredményeire, és boldogan választott, hívott meg vendégül nyolc fiatalabb kollegát – Fusz György, Strohner Márton, Szabó Ádám Csaba, Kungl György, Kontor Enikő, Dobány Sándor, Karsai Zsófia, Kemény Péter keramikusművészeket – a kiállításra, hogy együtt ünnepeljenek.

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula