Az előadás egyszerre játszódik a jelenben és a jövőben; szól a nagyvárosok forgatagában élő társadalmi rétegek közötti különbségekről, valamint az emberek érzelmei és érdekei közötti válaszfalakról is.
A metropolisz átvitt értelemben maga az ember. Itt bontakoznak ki a gondolatai, az érzései, itt kapnak teret kapcsolatai. A nyüzsgő városok kaotikus szervezettsége folyamatos mozgásban van, összeolvad benne a magányos és a társas lét. Fritz Lang 1927-es némafilmje egyértelművé teszi, hogy a Metropolis egy igen különös gépezet, egy élő organizmus, amely lüktet és lélegzik.
Fehér Ferenc munkáira egyaránt jellemző az emberi viszonyok kíméletlenül pontos ábrázolása és egyéni tánctechnikájának koncepciózus bevonása az alkotói folyamatba. A Metropoliszhoz tervezett minimalista zenei kompozíciója olyan sajátos világot teremt előadásának, amelyben a különböző kultúrák mozgásképletei organikusan forrnak egybe.
Az előadást Ádám Kornél, Dőry Brigitta, Erőss Brigitta, Jáger Simon, Lukács Andrea, Mesés Gáspár, Pál Zoltán és Zsenák Lilla játsszák.
