Mezítláb az Érsekkertben?

A Kis Zsinagógában már javában folynak a próbák, és öröm hallgatni, ahogy az egri viharról szóló társalgás egyik pillanatról a másikra átcsap Corie és Paul szócsatájába. Paul, akit Gulyás Hermann Sándor alakít, éppen a parkból ér haza, ahol tőle nem éppen megszokott módon odaadta a kabátját egy hajléktalannak, jól felöntött a garatra, és mezítláb sétált a mínusz 10 fokban. Talán épp a kapcsolati válságuk csúcspontja ez, és adódik is a kérdés, hogy az ellentétek valóban vonzzák-e egymást?

?Tökéletesen összeillő emberek, utópisztikusan jól működő kapcsolatok nincsenek. Az fogja megválaszolni, milyen lesz a kapcsolat, hogy mennyire ismerik egymást és mennyire tudnak egymás nyelvén beszélni. Nem gondolom, hogy két hasonló habitusú ember esetében ez feltétlenül könnyebb lenne? ? véli Tőkés Nikoletta, hozzátéve ugyanakkor, hogy ő maga is sokat gondolkozott azon, vajon két ennyire különböző vérmérsékletű, más környezetből jövő ember miként is találkozhatott.

Lendvai Zoltán szerint azonban az, hogy valaki pont annyira más, mint mi vagyunk, mindig izgalmas: ?Elkezdenek érdeklődni iránta, ettől pedig már nincs is annyira messze, hogy akár egymásba is szeressenek. Nyilván a rózsaszín köd eloszlásával előjönnek az ebből fakadó nehézségek is, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak együtt élni, mindenesetre kezelni kell egymás szélsőségét. A fiú tényleg egy kicsit kocka, a lány pedig bolond, de ahogy együtt élnek, elkezdenek közeledni egymáshoz.?

A színdarab írója, Neil Simon saját első házasságából merítette az ihletet, Joan Bain táncosnővel 20 évig élt együtt. Igaz, utána még négyszer nősült? Lendvai Zoltán úgy véli, a műben megjelenő nehézségek általánosak: ?Azért mindig ilyen aktuális és népszerű ez a darab, mert ezen az időszakon mindenki átesik. Az első szerelem, amikor összeköltözünk a párunkkal, és hirtelen már nem csupán egy, a jó oldalát látjuk, hanem mindegyiket. De dacára annak, hogy Corie és Paul egy ponton túl veszekszik, nagyon szeretik egymást.?

Lendvai Zoltán rendezésében, hasonló szereposztásban (Nikoletta mellett szintén Gulyás Hermann Sándorral és a Jászai-díjas Vándor Évával) 2013/2014-ben már láthatta ezt a darabot a közönség a Bartók Kamaraszínházban. ?Épp Évával beszélgettünk arról: attól függetlenül, hogy már létezett ez az előadás, a mostani mégis teljesen új lesz. Nagyon sok lehetőség van benne ennyi év távlatában, néha magunkat is meglepjük, hogy bizonyos dolgok mennyire mást jelentenek vagy másként hangzanak most, mint korábban? ? magyarázza a színésznő.

Lendvai Zoltán szerint mindez nagy szabadságot ad: ?Már nem a fő történetekről, érzelmekről, helyzetekről kell beszélnünk a próbafolyamatok során, hanem oda tudunk figyelni a színekre, a finomságokra. Erre általában nem nagyon jut idő, hanem az előadások során alakul ki, most azonban szabadabban merünk eljátszani a dolgokkal.?

A színdarabból 1967-ben film is készült Jane Fondával és Robert Redforddal a főszerepben. A rendezőnek gyerekkori élményfoszlányai maradtak csak a filmről, és bár elhatározta, hogy most megnézi, még csak az elejéig jutott: ?Vannak filmek, melyek az idő során elkopnak, öregnek tűnnek, ez azonban nagyon nyitottnak, frissnek látszik. Valószínűleg azért, mert a történet, az első párkapcsolat 50 éve is úgy zajlott, ahogy manapság.?

Vicces és drámai

Tőkés Nikoletta nagyon szerette a filmet, de úgy érzi, a színpadi előadás kicsit tempósabb, pörgősebb lett. ?Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert nagyon elfáradok a próbákon? ? nevet.

A próbán kezdetben csak kávéját szürcsölve ül Gulyás Hermann Sándor, vele szemben Nikoletta, és bár már mindketten ?benne vannak a szerepben?, hamarosan kiderül, hogy ez csak a bemelegítés. Lendvai Zoltán is még csak hallgat, bolyong a teremben, majd amikor már az alakuló díszletek közé mennek, szinte együtt él és lélegzik színész és rendező. Zoltán folyamatosan mutogat, mit hogyan képzel el, hogyan kellene egy esésnek, egy mászásnak megtörténnie, vagy éppen melyik szögből simogassa meg Corie Paul arcát. Persze, épp ebből fakadóan akad is pár muris helyzet?

?Öt évvel ezelőtt Maros András Hulladék című előadását rendezte Zoli, Vándor Évával is ott találkoztam először. Azért szeretek nagyon Lecsóval (Lendvai Zoltán ? a szerk.) dolgozni, mert elképesztő humora van, és olyan emberekből is elő tudja ezt csalogatni, akikről nem feltétlenül gondolnánk. Nagyon pontosan megtalálja az igazságát és a mélységét is a történeteknek. Általában valami vagy vicces, vagy drámai, nagyon ritka és izgalmas, ha mind a két pólus ennyire élénk, mint az ő esetében? ? meséli a rendezőről Nikoletta.

?Amikor először találkoztunk a Hulladék című darab meghallgatásán, furcsa módon Niki is ezt a kettősséget hozta: rettenetesen vicces tudott lenni, aztán pedig meghatóan drámai? ? teszi hozzá a rendező.

Élmény itt lenni, élmény itt színházba menni

A két művész arról is mesélt, hogy jól érzik magukat Egerben és a Pinceszínháznál. ?A tavalyi és az idei műsort megtekintve azt mondhatom, nagyon érdekes az az irány, amelyet a Pinceszínház képvisel. Izgalmas, mert bátran váltogat műfajokat, elég széles palettán mozognak a kétszereplős daraboktól a sokszereplős zenés előadásokon át a komédiáig. Élmény itt lenni, élmény itt színházba menni? ? mondja a színésznő, hozzátéve, hogy tapasztalatai szerint az egri emberek befogadóak, kedvesek, és azokon az előadásokon, amelyeket megnéztek, név szerint köszöntötték. Lendvai Zoltán kiemelte azt is, hogy nagyon jó a társaság, ami nagy szabadságot ad: ?Családias a hangulat, mindenki odafigyel a másikra, nekünk valóban csak a munkával kell foglalkoznunk.?

Lendvai Zoltán szerint Neil Simon rettenetesen jó dialógusokat, helyzeteket tud írni, és ezek remekül működnek a színpadon. ?Nagyon izgalmas a történet abból kifolyólag, hogy viszonylag sok érzelmet felvonultat. A nézők sokat fognak nevetni, és biztos vagyok benne, hogy magukra ismernek, elgondolkodnak majd, és talán még olyan részek is lesznek, ahol meghatódnak? ? véli Nikoletta.

A darabról

Az ellentétek vonzzák egymást, ez igaz. De hogy ez a vonzalom elég-e az együtt maradáshoz, az már kérdéses. Ha adott egy gyönyörű és kiszámíthatatlanul bolond feleség és egy céltudatos, komoly, mindent előre megtervező férj, vajon mikor csapnak össze először az indulatok? Vajon mit kezd a kicsattanó életöröm az egyhangúsággal? És vajon mit kezd az egyhangúság a rázúduló életörömmel? A hétköznapi élet problémái feledtetik a mézeshetek mámorát? Nos, ha a kényes helyzetet még bonyolítja a nőcsábász szomszéd és a mindenbe beleszóló mama is, akkor aztán igazán kétséges lehet a boldog befejezés?

Neil Simon darabja nem kacagtató komédia. Nem is könnyfakasztó dráma. Kicsit mindkettő. Hiszen a szerző szerint az élet szomorú és mulatságos is egyben. Nincs olyan komikus helyzet, amelyben ne fordulna elő egy csipetnyi fájdalom. Lehet, hogy ezáltal tanuljuk meg valóban szeretni egymást?

Alkotók:

Szerző: Neil Simon
Fordította: Vajda Miklós
Szereplők: Gulyás Hermann Sándor, Szívós Győző, Pálfi Zoltán, Vándor Éva, Tőkés Nikoletta, Fehér István
Rendező: Lendvai Zoltán
Díszlet: Rózsa István
Jelmeztervező, -kivitelező: Húros Dóri
Rendező munkatársa: Ivády Erika

Az előadások időpontja: