?Nemcsak arra keresik a választ, hogy ki vagyok én, hanem azt is feszegetik, hogy ki vagy te, aki a gondolkodásomat befolyásolja, aki formálja személyiségemet? ? mondta el a kiállítás megnyitásán Kaiser Kata kurátor. Jól menő üzletek logói, a számítástechnika ikonjai, piktogramok befolyásolnak minket ? tette hozzá. ?Fásult tompasággal éljük a hétköznapokat ebben a forgatagban, hogy valamelyest védjük magunkat a tengernyi impulzussal szemben. Sajnos azonban ebben az állapotban válunk a leginkább sebezhetővé. Nem a megfontolásaink vezetnek, hanem felületes benyomások következtében született gyors ítéleteink, melyek sokszor mentesek a racionalitásoktól, így könnyen válunk a megtévesztés áldozataivá. A kiállítás művészei a kóma állapotából szeretnék kirángatni a közönségüket.?
A szentábrázolások hitelességét régóta feszítő problematika újrafogalmazását láthatjuk a Faur Zsófi Galéria egyik falán helyett kapott keresztinstallációban, melynek elemei alig különböztethetők meg egymástól. Ismerősen csengő neveket takarnak a kereszt alakba rendezett arcimitációk, a kiállításon pedig a fiktív proféták egy-egy fiktív ereklyéit láthatjuk kiállítva. De nehéz ezek alapján meghatározni, hogy ki az igazi és ki a hamis próféta. Összművészeti alkotás kezdődik meg ezzel: a neonikon faliképeket ironikus irodalmi szösszenet kíséri, a híres Lóczi-legendárium rendezi a kiállított fiktív ereklyéket egy csokorba és helyezi őket kontextusba.
Ezek segítségével megismerkedhetünk például Arcimloko történetével. Az újkori olasz származású próféta a Lóczi-legendárium szerint egy ravennai szónoklatot követően semmisítette meg Arcimboldo olasz művész képeit vizsgáló könyvét, pontosabban sokkos állapotban megette azt, így annak csak a gerince maradt ránk. Miután a tömeg túlérett zöldséggel és gyümölccsel dobálta meg a szónoklaton, Arcimloko bánatában és szégyenében halálra ette magát olyan gyümölcsökkel és zöldségekkel, melyeket imádott festője is festett.
A 16. században élő szent Pedgöcse története sem kevésbé érdekes, aki ?a későbbi Disneyland területén prédikált (ma USA).? Prédikációjában megjövendölte, hogy az emberi gyarlóság és pénzéhség giccses Mária-szobrok eladásának jövedelméből háborút fog szítani nyugat és kelet között. Azt mondta, a baj akkor köszönt ránk, amikor feltaláljuk a műanyag nevű anyagot, ami forradalmasítja a sokszorosítást. Jóslata beteljesüléséig a XX. századig kellett várni, amikor is műanyag termékekre milliókat költ az emberiség.
Jennifer Clayton, aki megvilágosodása előtt életét szépségszalonokban és plázákban töltötte, fő szenvedélye a táplálkozás volt, illetve annak bonyolulttá tétele. Lelki tanácsadója ajánlására azonban Erdélybe utazott, ahol szerencsétlenségére az egyik éjjelt az erdőben töltötte eltévedve. Éhségtől gyötörten meglátott egy fát, melynek szőrösek voltak az ágai, és rántott hús termett az ágak végén. A fa különös módon szólt hozzá: telefonján küldött neki szöveges üzenetet. Kiderült, hogy a fát Isten küldte Jennifernek, hogy visszavezesse a helyes élethez és táplálkozáshoz.
?A gyermeki játékossággal átitatott kritikai attitűd feszültsége leginkábban abban a tárgyban nyilvánul meg, melyben a mindig mosolygós Hófehérke apró műanyagkatonákkal kipárnázott fészekben ül? ? utal Pedgöcse történetére a kurátor. Profán fricska, tömjénfüstben. Judit munkái mellett fekete fogsorok vicsorítanak ránk, melyek arra figyelmeztetnek minket, hogy meghatározó történelmi vezetőinket az idő látja el megfelelő előjellel. Csak a névtáblák alapján tudjuk megítélni, melyik a jóságos és melyik a gonosz fogsor.
A kiállítás koncepcióját azonban a legjobban Gyarmati Zsolt ábrázolja, annak két interpretációját adja meg: a Krisztus versus Antikrisztus képe rajzolódik ki, a Proféta versus Hamis Proféta képe látható. ?Hogy a fordított kereszt Szent Péter szimbóluma, ma már nem egyértelmű. A klisékre épülő virtuális világunk negatív előjellel ruházta fel. Mi pedig, még ha tudjuk is mélyebb tartalmát, megszoktunk, hogy tartsunk tőle. A kiállítás tematikája azonban arra buzdít minket, hogy ne engedjünk primer benyomásainknak. Az eligazodáshoz ugyanis az igazság ismerete kell, annak elfogadásához pedig önismeret? ? mondta el Kaiser Kata. Megemlítette: a művészek munkáival ismét pincében találkozunk, mert itt nincs zaj. ?Hallják egymást és mi is tisztán halljuk őket. Egy szinte szakrális nyers tér megadja a szemlélődés, gondolkodás lehetőségét.?
?A kapcsolatunk öt-hat évre nyúlik vissza, Judit még egyetemistaként dolgozott egy kiállításomnak otthont adó helyen, így ismerkedtünk meg. Ez nem az első közös projektünk - és feltehetően nem is az utolsó -, úgy gondoljuk, jól érvényesülnek egymás mellett a munkáink. Munkamegosztásról az alkotások létrehozása kapcsán nem nagyon beszélhetünk, a téma megtalálása után mindenki önállóan, a saját műtermében dolgozott, de természetesen a kiállítással kapcsolatos technikai jellegű és kommunikációs feladatokon paritásos alapon megosztoztunk? ? mesélte Gyarmati Zsolt. Elmondta, hogy a kiváló munkát végző kurátor, Kaiser Kata feladata volt, hogy kiválogassa azokat a munkákat, amiket be szeretne mutatni, amikről úgy gondolta, hogy megfelelnek a tematikának.
?Az én ötletem volt a koncepció. Nagyon foglalkoztat, mik azok az apró distinkciák, amik segítenek abban, hogy megkülönböztethessük az igazságot a hamis próféciától. Feltehetően a kérdés megválaszolásához azonban az időfaktor szükséges: mivel a jelenben zajló, de jövőbe mutató cselekedeteik alapján ítélhetőek meg az emberek, így csak a jövőben, a megmérettetéskor dönthető el egy adott személyről, hogy kiknek a táborát gyarapítja? ? mondta el a Kultúra.hu kérdésére a művész
Hogy alkotásaik miként egészítik ki egymást, több szempontot is említet. ?Egyrészről míg én egy jóval didaktikusabb, mindenki által ismert jelképrendszert használok a szentség vagy a gonosz ábrázolására, addig Judit ennél finomabban, és - bár nem szeretem ezt a terminológiát - nőiesebb megközelítéssel viszonyul mindehhez. Másrészről míg az én munkáim valós történelmi személyekhez kapcsolódnak, addig Judit fiktív történetekkel meséli el a prófétákhoz, hamis prófétákhoz fűződő gondolatait.?
