Nagy érzelmek, áradó szenvedélyek, remény és csalódás, hűség és árulás, bátorság és küzdelem, elfojtott gyötrelmek és feltáruló titkok. A drámai romantika, amely a modern embert is oly ellenállhatatlanul bűvkörébe vonja. Elsöprő lendületű nyitányok, az áriák és kettősök felejthetetlen dallamai, zengő kórusok. Egy gálaest kivételes vonzereje, hogy nem csupán egyetlen opera szépségeiben merülhetünk el, hanem több között is kalandozhatunk, dúskálva az élményekben.
A koncert műsorán a nyitányt követően négy mű részletei szerepelnek, egyforma teret kínálva a korai és az érett, a kevésbé ismert és a népszerű Verdi géniuszának. A lombardok (1843) és az Ernani (1844) a korai és ritkábban terítékre kerülő, a Don Carlos (1867) és a Simon Boccanegra (1857/1881) az érett, gyakran hallható remekműveket képviseli. Ahelyett, hogy összefüggésükből kiragadott áriák között csapongana, a műsor négy hosszabb, koherens részletre irányítja a reflektorfényt, ily módon a drámai feszültségek kialakulásának is lehetőséget teremtve. Az est négy énekes-főszereplője, Kolonits Klára, Brickner Szabolcs, Alexandru Agache és Cser Krisztián – egy szoprán, egy tenor, egy bariton és egy basszus – négy nagyszerű vokális adottságokkal rendelkező, jelentős színpadi tapasztalatú, kiváló atmoszférateremtő képességgel megáldott művész. A karmester, a világ számos operaházában rendszeresen megforduló Carlo Montanaro, Zubin Mehta egykori felfedezettje valahányszor Budapesten jár, újra és újra magával ragadja a közönséget szenvedélyes interpretációival. Így hát előre tudhatjuk, hogy ezen az estén is többször felforrósodik majd a levegő a Pesti Vigadó hangversenytermében.
Kiemelt kép: Carlo Montanaro. Fotó: Berényi Gyula
