Michelangelo Dávid-szobrának méltóságát próbálják megvédeni az obszcén szuvenírektől

Művészet

A véleményformálás szabadságát jelképezik vagy egyszerűen csak ízléstelenek azok a mindenhol kapható emléktárgyak, amelyek Dávid nemi szervére fókuszálnak?

Turists enjoying the sculpture of Michelangelo Buonarroti the  "David" into Academy of Fine Art in Florence, Italy on August 10, 2018 (Photo by RENATO ESPOSITO / Controluce / Controluce via AFP)
Fotó: Renato Esposito / Controluce via AFP

Ha valaki Firenzében jár, az Uffizi és a Pitti-palota mellett jó eséllyel meglátogatja a Galleria dell’Accademiát is, amelynek leghíresebb kiállítási tárgya Michelangelo Dávid-szobra. 1504-es befejezése óta a szobor az olasz egyetemes kultúra kiemelkedő darabja, a kurátorok azonban most attól tartanak, hogy az a több ezer hűtőmágnes és egyéb szuvenír, amelyet Dávid nemi szervével adnak el, csökkenti a szobor vallási és politikai jelentőségét.

Az Accademia igazgatója, Cecilie Hollberg 2015-ös kinevezése óta szinte Dávidként harcol Dávidért, mivel az utcai árusok által árult hűtőmágneseket, kötényeket, pólókat és figurákat lealacsonyítónak és méltatlannak tartja. A firenzei államügyész Hollberg kérésére bírósági ügyek sorát indította már el Olaszország kulturális örökségi kódexére hivatkozva, amely megvédi a kultúrkincseket a lekicsinylő és jogosulatlan kereskedelmi felhasználástól. Az igazgató beszámolója szerint 2017 óta már több százezer eurós kártérítést nyertek ezekből a perekből.

Michelangelo David souvenirs AFP.jpg
Fotó: Alberto Pizzoli / AFP

Az Accademia győzelmei szembemennek azzal a széles körben elterjedt gyakorlattal, hogy a szellemi tulajdonjogok csak egy bizonyos ideig védettek, mielőtt nyilvánossá válnának: a több mint 180 ország – köztük Olaszország – által aláírt berni egyezmény szerint ez az időszak a művész halálát követő hetven év.

Az ügy hólabdahatást is kiváltott, más múzeumok is jogi lépéseket fontolgatnak, hogy hasonló módon védjék meg remekműveiket. Ugyanakkor ez a tendencia fontos kérdéseket is felvet. Az olyan intézmények, mint az Accademia, az ízlés döntőbírái lehetnek? Mennyiben korlátozzák ezek a bírósági döntések a véleménynyilvánítás szabadságát? És mi a helyzet például azokkal a művészi alkotásokkal, amelyeket egy korábbi műtárgy inspirált, gondoljunk csak Andy Warhol híres sorozatára, amelyet Leonardo Utolsó vacsorája ihletett?

A téma azért is pikáns, mert a tavalyi évben egy floridai iskolaigazgatót azért mondattak le, mert hatodik osztályos tanulóknak művészettörténet-órán reneszánsz remekművekről, köztük a Dávid-szoborról is mutatott képet, amelyet a szülők egy része pornográf tartalomnak kiáltott ki.

A cikkhez használt források itt, itt és itt olvashatók.