Mindketten a világ hangszeres művészeinek élvonalába tartoznak, ez a rang tükröződik a vendégmuzsikusok körében is. Látszik az is, hogy a három és fél napos fesztivál programja rendkívül sűrű.
Az adott forrásokból egy rövidebb, tömörebb fesztivált gondoltunk ki, inkább arra törekedtünk, hogy minél több neves, itthon ritkán hallható művész jöjjön el. Majd’ egy tucatnyian vannak, ha a tartósan külföldön egzisztáló magyar zenészeket is számítjuk. A fellépők vegyenek részt minél több projektben, használjuk ki jól a Kaposváron töltött idejüket, ugyanakkor túl megterhelő aktivitást se kívánjunk tőlük. Szerintem igen kellemes, jó arányba sikerült hoznunk a meghívott művészek és az általuk játszott művek számát. Több esztendős tapasztalat, hogy egy hangulatos, ám minőségi nyári fesztiválnak nem kell 3–4 napnál hosszabbnak lennie, különösképpen, ha a Balaton sincs messze, a város pedig oly gyönyörű, maradandó élményket kínáló természeti környzetben fekszik.
Az első napon, augusztus 13-án a délelőtt és a délután még csak félig a közönségé.
Helyesebb úgy fogalmazni, hogy egészen, mert a filmvetítés, a workshopok, a mesterkurzusok, a próbák mind-mind nyilvánosak. A kurzusokra többen jelentkeztek, mint ahányan sorra kerülhetnek, de a passzív, a közönség soraiban lévő hallgatók sem hiába ülik végig a foglalkozásokat, mert megismerkedhetnek azokkal a tényleg nagynevű előadókkal, akiket esetleg másutt felkereshetnek, akik talán máskor visszatérnek hozzánk.
Mindenki szívesen vállalta, hogy a kompakt koncertprogram mellett oktasson is?
Egy-egy órát mindenki nagyon szívesen áldoz az idejéből és energiájából, hiszen valamennyien elkötelezettek – magamat is ideértve – a tanítás mellett. A meghívott kollégáknak nemcsak az fontos, hogy csillogjanak, tapsot kapjanak. Az évek alatt ez a nyíltság szinte beidegződött a koncertpublikumba, és ezért is annyira népes a fiatal közönségünk. A KaposFestnek egyik fő védjegye, hogy a művészek és a közönség, valamint a diákok kapcsolata sokkal szorosabb, mint egy olyan fesztiválon, ahol nagyobb geográfiai területen oszlanak el a koncertek. Egyébként úgy érzem, hogy a szállodák kapacitását és a város infrastruktúráját figyelembe véve optimális fesztiválprogramot alakítottunk ki.
Van olyan nap, amikor akár öt eseményre is benevezhetne az ember.
Évek óta alapvető cél, hogy a várost a fesztivál alatt interaktív zenei térként használjuk, ahol a koncertek között, ha csak fagyizni indul valaki, és épp kedve támad, egy várostörténeti sétán vehessen részt, vagy tárlatvezetésen kapjon vizuális élményket – a művészet e rövid idő alatt teljességében mutatkozzon meg. Olyannak látom KaposFestet, mint egy Michelin-csillagos étterem menüjét. Nincs sok étel, de a fő fogások között ínyenceknek való finomságokat tálalunk fel. Kalóriadús táplálékot a léleknek.
Szóló, duó, trió, kvartett és kamarazenekar – a kamaraformációk éppoly változatosak, mint művek, valamint a fellépő zenészek karriertörténetei.
Izgalmas kombinációk jönnek létre, a kontrasztok és párhuzamok mottó tökéletesen érvényesül egy-egy műsoron belül. A zenésztársak némelyike már fellépett Magyarországon, a spanyol Pablo Barragán klarinétművész például az előző évadban fantasztikus koncertet adott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, Hartmann igen érdekes Kamarakoncertjét játszotta. A nyitóhangversenyen Bartók Kontrasztok (BB 116) című alkotását szólaltatja meg Baráti Kristóffal (hegedű) és Würtz Klárával (zongora).
Én a 100 éve született Ligeti György szólógordonkára írt Szonátájával nyitom meg az estet, amelyen Johann Sebastian Bach és Kurtág György zenei világa kontrasztál a Sonatina (BWV 106) alapján. Leticia Morenóval (hegedű) többször találkoztam, de először hívtam a KaposFestre, a következő évadban pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar vendége lesz. A kaposvári fellépése kiváló alkalom rá, hogy zeneileg még jobban megismerjük egymást.
Az is többéves tapasztalat, hogy a fesztiválok alatt, meg a projekt megbeszélések során rengeteg ötlet vetődik fel. Csupa olyan gondolat fogalmazódik meg, olyan alkotások kerülnek terítékre, amelyeket jó lenne a kamarazenélésben kipróbálni. Nagyon sok az igen jó zenész világszerte. A nagyra becsült, visszatérő művészek mellett szeretnénk minél több új és érdekes repertoárral dolgozó muzsikust bemutatni a közönségnek. A fiatalon befutott francia csellista, Bruno Philippe, a már említett Pablo Barragán, az osztrák fuvolaművész, Karl-Heinz Schütz debütál Kaposváron.
Kakukktojás-e Tóth-Vajna Zsombor csembalókoncertje? Hogy jön Purcell Arvo Pärthez vagy Ligetihez?
Épp ez lényeg: kivétel nélkül minden koncerten kontrasztban állnak egymással az egyes darabok, de az egészet nézve szerintem remek egyensúlyt alkotnak azok az impulzusok, amelyeket ezek az ellentétes hatások kiváltanak. A tisztán Purcell-műsor pedig kontrasztál a teljes fesztiválprogrammal, csodás szellemi ív rajzolódik ki. A legkontrasztosabb talán a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye: Arvo Pärt és Ligeti mellett az első részben Bach E-dúr hegedűversenyét játssza Baráti Kristóf. A második részben vonószenekari átiratban hangzik el Enescu C-dúr oktettje (op. 7). Ez a darab erős kihívás – több mint 40 perc hosszú, a szerző 19 évesen komponálta, és bővelkedik a szélsőséges hangulatokban a démonitól a líraiig.
A fesztivál fontos pillére a második este programja. Britten C-dúr csellószonátáját (op. 65) szólaltatom meg Würtz Klárával. Schumann d-moll hegedűszonátáját (op. 121 no. 2) Baráti Kristóf és Magyar Valentin játssza, majd Schubert-variációkkal Karl-Heinz Schütz fuvolaművész lép pódiumra, végül Dvořák e-moll triója, (op. 90 no. 4) csendül föl: Suzana Bartallal (zongora) és Jack Liebeckkel (hegedű) mutatjuk be.
A zárókoncert zenei értelemben igazán sokszínű, a közönség pedig már várja, hogy minden fesztiválszereplő megjelenjen és játsszon a koncerten. Természetesen idén is lesz szabadtéri program, népszerű dallamokkal és népszerű előadókkal köszöntjük a 150 éve fennálló Kaposvárt.
A KaposFest részletes programja itt érhető el.
A képen Várdai István. Fotó: Marco Borggreve
