A Rózsavölgyi Szalon színpada adott otthont Kiss Noémi Sovány angyalok című, legújabb regénye bemutatójának szeptember 22-én. A szerzővel Szederkényi Olga újságíró beszélgetett, melyet Ónodi Eszter Jászai Mari-díjas színésznő felolvasásai kísértek, kellő súlyt adva a téma komolyságának, mely a diskurzusból kibontakozott.
A moderátor Lev Tolsztoj poétikája felől indította el a párbeszédet ? felidézte az orosz regényíró álláspontját az életről, mely az Anna Karenina című művének a tükrében úgy is összegezhető, hogy "ott kezdődik egy igazi könyv, ahol a probléma elkezdődik: ez a házasság". A kérdésre, hogy tudatosan reflektál-e erre a problémakörre, Kiss Noémi részben visszakozott: nem teszi ennyire kontrasztos korlátok közé a házasság intézményét, mint ahogy abban a kijelentésében Tolsztoj tette, ugyanis soha sem kétpólusú a felek hangulata és hozzáállása a másikhoz: ezek ?ingadozóak?.
Ezt követően az irodalmi impulzusokra kérdezett rá Szederkényi, hogy mely szerzőktől merített az új regényének megírásához. Kiss Noémi Szabó Magda Őz című elbeszélését hozta fel, ugyanis meglátása szerint Szabó szövegének egy értelmezése lehet az, hogy "vannak sorsok, amiket látunk magunk körül, és az írónak az a feladata, hogy azt az életrajzi spirált, ami ezeket a sorsokat körül veszi, ezeket a láthatatlan dolgokat leírja, mint amilyen a meddőség vagy a családon belül erőszak. Ehhez kapcsolódóan felidézték a Sovány angyalok történetét, melyben egy erre a sorsra ítéltetett, szenvedő nő kap főszerepet. Szederkényi kérdésére, hogy mely szempontok alapján építette fel Kiss Noémi ezt a karaktert, a külső jellemzési szempontok mellett- minthogy kisvárosi tanárként, vénkisasszonyként képzelte el - a szereplő elbeszélhetőségének kérdését emelte be. "A hang: az, hogy hogyan képes valaki beszélni a saját életéről - mert mások életéről nagyon könnyű beszélnünk. De saját életünkkel szembesülni az egy nagyon komoly feladat" - mondta el.
Majd a regény témáját járták körbe, a meddőség problémakörét, elbeszélhetőségének lehetőségeit. Kiss Noémi elmondta, hogy rengeteget kutatott és érdeklődött a témával kapcsolatban: blogokat, mélyinterjúkat, tanulmányokat olvasott - elmondta, hogy csak holland, német és angol nyelven talált erre vonatkozó szakmunkákat, magyar nyelven viszont nem -, ápolónőkkel, szülészorvosokkal is beszélgetett, a baráti környezetében is többen szenvednek ezzel a gonddal, sőt, maga a szerző is küzdött hasonlóval, vallotta be. "Ez egy olyan téma, amiről nem szívesen írnak az újságot, nem mutatja be a televízió, és nem kérdezünk rá. Nagyon tapintatosak vagyunk", ha szóba kerül, állapította meg. Viszont annak a függvényében, hogy tabuval állunk szemben, állapították meg a szerző és az esemény moderátora, a nőkkel szemben tanúsított társadalmi elvárásként realizálódik mind a mai napig, hogy szüljön. "Miért baj az, ha valakinek nincs gyereke?" - teszi fel a költői kérdést Kiss Noémi, amely szintén lendületet adott számára a Sovány angyalok megírására. Hiszen erről a fájdalmas, erős társadalmi nyomást gyakorló kérdésfeltevésről, amellyel mások magánéletébe túrnak bele, nem beszél senki.
Többek között olyan fontos kérdés is felmerült a regénnyel kapcsolatban, hogy miért éppen a Kádár-korban játszódik a cselekménye, illetve, hogy a szerző véleménye szerint változott-e azóta a hozzáállás a szigorú társadalmi konvenciókkal szemben. Kiss Noémi ebben a kérdésben is Szabó Magdát emelte ki: "szerinte a történelem határozza meg az emberek sorsát: az emberek nem tehetnek a sorsukról, mert a történelem és a politika dönti azt el. Én ezt nem így gondolom: a privát kiteljesedik a történelemben" - mondta el. Ennek a feltárása mellett azért is tartotta fontosnak, hogy ebben a korszakban játszódjon a cselekménye, mert egyrészről izgalmasnak találta azt a fajta játékot, mely szerint a mai nézőpontot ezzel ütköztetjük, illetve a politikai, társadalmi berendezkedések változása miatt is. Ám, főleg ami a vidéki falvakat, kisebb városokat illeti - állapodtak meg a beszélgető felek - nem történt meg a váltás, ugyanolyan zárkózott, szigorú konvenciók alapján képezik le a nemi szerepeket a közösségek résztvevői, mint korábban. Kiss Noémi egy elég éles paradoxonra világított rá ezzel kapcsolatban, amikor azt fejtegette, hogy azok ellenére, hogy "sokkal nyitottabb a társadalom (legalábbis bizonyos szinteken), az teljesen ellentmond annak az emancipált, vagy feminista világnak, amely egyáltalán nem is állít összefüggést a két dolog között: tehát hogy ki mit csinál és hogyan lesz gyereke, de mégis hajlamosak vagyunk ezeket a dolgokat ilyen közhelyszerűen" ismételgetni és számon kérni.
Baranyi Gergely
