Hódmezővásárhely alkotó művészeinek egyik legnagyobb ihletforrása a Tisza ? mondta el Dr. Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere a találkozón. Nem véletlen tehát, hogy számos ismert festőművész és fotográfus kötődik e tájhoz, a vásárhelyi művészethez.
Keresik például a lehetőséget, hogyan emlékezhetnének meg méltóképpen a város szülöttéről, Lucien Hervé fotográfusról.
Mindez a lendület Tornyai Jánosra vezethető vissza, a festőművész ugyanis 1893-ban az akkori törvényhatóságtól kapott forrást arra, hogy a kor modern művészetének otthonában, Párizsban alkothasson. Ott aztán dolgozhatott például Munkácsy Mihály műtermében is, visszatérve pedig a vásárhelyi alkotóművészet fellendítésén munkálkodott. Az alpolgármester kiemelte továbbá Kohán György festőművész, grafikus a városban betöltött megkerülhetetlen szerepét, de sajnálatosnak nevezte, hogy Hódmezővásárhely a művész 1968-as, korai halálát követően nem tudott élni a hagyaték adta lehetőséggel, így a művek Gyulára kerültek. Jelentős azonban, amit a város a Vásárhelyi Őszi Tárlat esetében tett: a Tornyai-plakett ugyanis ma már egymillió, a Rudnay Gyula-díj pedig félmillió forintos díjazással egészül ki, utóbbihoz kapcsolódóan a Magyar Művészeti Akadémiával közösen ösztöndíjat is indítottak.
Rományi László hódmezővásárhelyi iparművész a beszélgetésen kiemelte: az iparművészek is jelentősen bekapcsolódtak a város életébe. Azzal azonban, hogy a városban tönkrementek a tevékenységnek kibontakozási lehetőséget adó vállalkozások, a terület is nehéz helyzetbe került.
Bereznai Péter, a Szentendrei Régi Művésztelep művésze a művészek három pilléren nyugvó támogatási rendszerét mutatta be. Az alkotóházak, a műteremlakások és a művésztelepek közül azonban ez utóbbit emelte ki, ahol a szellemi együttélés európai szintű képzőművészeti kezdeményezések szülőhelyévé vált. Azzal, hogy a városok támogatták a területükön létrejövő művésztelepeket, rangot adtak azoknak, később pedig éppen fordítva, a felfedezett művészek jelentettek minőségi garanciát a városnak, amelyek bizalmat szavaztak nekik.
Magyarországi és határon túli művésztelepekkel foglalkozott évtizedeken keresztül Szepes Hédi művészettörténész, aki elmondta: a kezdeti nehézségek ellenére számos alkotóművészeti műhelyt támogattak az országban az önkormányzatok, és kiváló volt a rendszer, amelyben az állam olyan mértékben tette ezt, mint az önkormányzatok. Sajnálatosnak nevezte azonban, hogy ma már alig kapható forrás üzemeltetésre, a számos pályázati forrás inkább a projektalapú finanszírozást részesíti előnyben. Javasolta továbbá a művészeknek, hogy nemzetközi művésztelepek programjain vegyenek részt, a Vásárhelyi Őszi Tárlat szervezőinek pedig, hogy amint évtizedekkel korábban kiterjesztették a seregszemlén résztvevők körét, és a Hódmezővásárhelyhez kötődőeken túl már bármely magyar művész megjelenhetett ott, érdemes lenne megfontolni a tárlat nemzetközivé tételét.
Matiszlovics Tibor, a MANK Nonprofit Kft. szolgáltatási igazgatója kiemelte: amikor a szervezet kezébe adta az állam több alkotóház és művésztelep sorsát, jól tette, mert sikeresen látják el a feladatot, a többségüket fel is újították, így növelve a szolgáltatás minőségét. Emlékeztetett viszont, hogy többen a részvételi díjak miatt mondanak le a lehetőségekről. Mind az önkormányzatoknak, mind a művészeknek kiváló lehetőséget jelentene azonban, ha az egyébként támogatott, a MANK által működtetett Magyar Mecénás Programon keresztül 40 százalékos kedvezménnyel igénybe vehető alkotóházi szolgáltatásokat további kedvezményekkel egészítenék ki az önkormányzatok, így az ott zajló munka még olcsóbb lehetne.
Dr. Hóvári János, a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója sajnálatosnak nevezte, hogy a makrogazdasági folyamatok közepette kevesebb figyelem jutott a kultúrára, hiszen
a kulturális élet nem tudta kiharcolni, hogy a támogatások elegendőek legyenek a művészet fenntartására.
Éppen ezért fontos, hogy a művészvilág összefogva adjon hangot véleményének.
Mártély különleges szerepet tölt be a magyar képzőművészet történetében, a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik. Sokan fordultak meg az alkotóházban, Makovecz Imre például itt ismerte és szerette meg a tiszai-alföldi világot. A 2015-ben felújított Mártélyi Alkotóház öt kétágyas, fürdőszobával és a tiszai holtágra néző erkélyes szobával, valamint tágas közösségi térrel, illetve jól felszerelt közös konyhával várja a dél-alföldi világ szerelmeseit ? időjárástól függően ? május közepétől október közepéig. Az épülethez hangulatos kert tartozik, ahol bográcsozásra is lehetőség nyílik.
Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
