Minden, az életet megkönnyítő találmány döbbenetesnek hat: felmerül a kérdés, eddig hogyan is tudtunk nélküle élni. Ugyanez a helyzet az U8-as és azalatti korosztályos focicsapatok labdáival is. Jobb híján hármas méretű foci- és szivacslabdát használnak az edzéseken, ám funkcióját tekintve egyik sem megfelelő, hiszen ezek a játékszerek nem úgy viselkednek, mint a felnőttmérkőzésekről ismert focilabda. És valóban, másfajta labdával egészen a focira hajaz a hat és nyolc éven aluliak által játszott meccs, míg egy hármas méretű labdával sokkal nehezebben birkóznának meg a gyerekek, már csak a méreténél fogva is. Mihez kezdenénk felnőttként egy térdig érő futball-labdával? A problémára a megoldás meglehetősen friss, Tigrének hívják, és nem a világ távoli szegletében kell keresnünk, hanem itthon.
Az MTK edzőpályáin a többi korcsoporthoz hasonlóan az U6-os csapat is edz. Négy kapura játszanak két labdával. Ebben a korban a játék szeretete és a labdakezelés megtanulása a legfontosabb, az csak később derül ki, hogy ki milyen poszton a legtehetségesebb. A játékosokat Kővári Péter, az előakadémia vezetője instruálja. A klasszikus, fekete-fehér labda helyett a hatévesek egy fekete-narancssárga színű labdával játszanak, ez a Tigre, amit direkt az ilyen életkorú focistákra optimalizáltak. – Ez a modern kori rongylabda – jellemzi a játékszert Kővári Péter. A rongylabda és a bőrlabda közötti különbségről anno Schlosser Imre, az egyik első, Európa-elismert klasszis így nyilatkozott: „Csakhamar azonban kezdtük megszokni a bőrlabdát, és rájöttünk, hogy az a gyakorlat és tudás, amelyre a rongylabdával való játékainknál tettünk szert, nem veszett kárba, jól fel lehetett használni a bőrlabdával való játéknál.” Magyarországon gyakran visszatérő téma, hogy milyen típusú focit is érdemes játszani, és az utóbbi időben egyre inkább visszatalálunk ahhoz a játékstílushoz, amelyben korábban sikeresek voltunk. – Az Aranycsapat által megtestesített játékstílus egyik nagyon fontos eszköze volt a rongylabda, ami megtanította játszani a gyerekeket. Jellemzően a földön marad, a játékosok pedig nem lefelé, hanem előre néznek, előbb kezdik el értelmezni a kialakult játékhelyzetet, a cél pedig túljárni az ellenfél eszén, ráadásul ez a labda csiszolta leginkább a technikát – teszi hozzá az előakadémia vezetője.
A Tigre labdát a hat-hét éves korosztály igényeihez alakították, alkalmas kemény borításra, műfűre és fűre is. Grammra pontosan finomítottak a labdát, és az MTK-nál kísérletezték ki, hogy minden igénynek megfeleljen – kapóra jött Kővári Péter tízéves múltja a klubnál. – Párhuzamosan adtunk egy-egy labdát egy csapatnak, megnéztük, hogy mennyire pattog, hol marad hosszabb ideig aktívan játékban – ezt már Jakab Gergő fogalmazza meg, aki a Tigre marketingjével és üzleti részével foglalkozik. A történet három éve kezdődött, és most igyekeznek edukálni az edzőtársadalmat arról, mennyire fontos, hogy a gyerekek megfelelő méretű és kialakítású labdával edzzenek. Jakab Gergő és Kővári Péter a Corvinus Egyetem kereskedelem-marketing szakán ismerkedtek meg. A labda történetének másik szereplője Ferenczi Attila szakíró, aki foglalkozott az Aranycsapat korával, több könyve is megjelent a témában, és egyébként jó viszonyt ápol Kővári Péterrel, ő inspirálta a „tigrislabdát”.
A labdával sokkal gyorsabb a tanulási folyamat, több sikerélmény éri a játékosokat, és ezzel még több gyereket tudnak a foci mellett tartani, teszi hozzá Kővári Péter. A gyerekek edzése természetesen a közelében sincs a felnőttfoci dinamikájának, ettől függetlenül a játék folyamatos, a játékosok pedig gyakran a felnőttfociból is ismert figurákat, labdaátvételeket mutatnak be. Korábban – és a klubok túlnyomó részénél még így van – hármas méretű focilabdával játszottak a gyerekek, ez viszont borzasztóan pattan, és a pattanóinger egy 6-7 éves gyerek számára még befogadhatatlan. A gyerekek megvárják, míg a földre kerül a labda, és csak akkor kezdik el manipulálni. Emellett gumi- vagy szivacslabdával játszanak, ami viszont túl könnyű. – A hat-hét évesek meccseiről elterjedt vélemény, hogy csapongó és kaotikus a játék, és milyen aranyosak, csetlenek-botlanak, mekkorákat rúgnak a labdába. De ez egyáltalán nem igaz, hiszen megfelelő labdával kifejezetten élvezetes, nagyon akciódús mérkőzés alakulhat ki – folytatja Kővári Péter. Jakab Gergővel együtt most épp az edzőtársadalom figyelmét próbálják felhívni arra, hogy ez a berögződés nem valós.
A Tigrét úgy alakították ki, hogy – a hármas méretű focilabda négy-öt pattanásával ellentétben – egy pattanás után megül a földön. – A futsalból – vagyis a teremfociból – merítettünk ihletet, hiszen az nem pattan, de nincsenek ilyen kis futsallabdák, és az túl nehéz is ennek a korosztálynak. A Tigre félúton van a futsal- és a focilabda között. Mindegyikből kiválogattuk a számunkra fontos tulajdonságokat, és kerestünk egy gyártót, aki hajlandó volt részt venni a kísérletezésben – árulja el Kővári Péter. Jakab Gergő hozzáteszi, hogy a hármas labdával összevetve egy tízperces játék során egy perccel hosszabb a játékban töltött idő a Tigre esetében. Ilyenkor a csoportos labdakergetésből a játék átalakul, a gyerekek megtalálják a helyüket a pályán. Kővári Péter mindezt azzal egészíti ki, hogy a fociban létezik szűk és széles figyelem: előbbi konkrétan a labdára vonatkozik, utóbbi pedig nemcsak a labdára, hanem az aktuális játékhelyzet felismerésére vonatkozik. A cél, hogy a szűk figyelemtől eljussanak a széles figyelemig: egy gumilabda vagy egy hármas méretű focilabda kezelése gyakorlatilag minden energiájukat leköti, és nem tudnak kilépni a szűk figyelem állapotából. A Tigrével viszont már sokkal élvezhetőbb, sokkal inkább hasonlít a focira a végeredmény: a játékosok eljutnak a széles figyelem állapotába.
Jakab Gergő szerint ahhoz, hogy minél több klubhoz eljuttassák a Tigrét, egyelőre a munka a legfontosabb. – Sok a beidegződés, de már ezer labdát adtunk el a csapatoknak. Első körben a kisebb csapatok, kisebb műhelyek mutattak érdeklődést, de pont most küldtünk Spanyolországba és Dániába is labdákat. Első körben abszolút Magyarországra fókuszálunk. Ez egy tanulópiac, ha itt átütjük a falat, akkor láthatjuk, merre érdemes tovább mennünk.
Eggyel nagyobb méretű labdával is kísérleteznek a tíz év alatti korosztálynál, illetve edzéssegítő eszközökkel is foglalkoznak. Az edzések során hagyományos bójákat használtak, jelölőkorongokat és térhatároló elemeket gyártatnak, ami kijelöli a játékteret az edzéseken.
A Tigrével és a hármas méretű labdával egyébként felváltva játszanak az edzéseken. Szerencsére ez a korosztály nagyon gyorsan tanul és vált. Az edzéseken pillanatok alatt váltanak labdát, a játékosok pedig nagyon gyorsan alkalmazkodnak a különböző játékszerekhez: emiatt nem jelent problémát az sem, hogy az edzéseken Tigrével játszanak, az U6-os focimeccseken pedig marad a hármas labda.
Fotók: Éberling András / Magyar Kultúra
