Sorozatunkban a 93. Ünnepi Könyvhétre hangolódva írókat kérdezünk arról, hogy látogatóként és íróként hogyan emlékeznek vissza az első ünnepi könyvhetükre.

Mikor járt először a könyvhéten?

A szüleim gyerekkoromban gyakran magukkal vittek a könyvhétre. Az első alkalomra nem emlékszem, de arra igen, hogy milyen izgalommal vártam minden évben az anyukám által gyűjtött sorozatok bővülését. A Szép versek, a Körkép és a Rivalda köteteit anyu minden évben a könyvhéten szerezte be.

Emlékszik, milyen kötetet vitt haza? Kitől kért dedikálást?

Dedikálásért sosem álltunk sorba, de életem egyik legkedvesebb mesekönyvét egy könyvheti vásárban láttam meg, és azonnal bele is szerettem. Jan Terlouw Kiből lehet király? című könyvének már a borítója is rabul ejtett, emlékszem, szinte remegtem az izgalomtól, hogy hazaérjünk, és elolvashassam!

Látogatóként kivel beszélgetett volna szívesen, de nem merte megszólítani? Mit kérdezett volna tőle?

Gimnazista koromban, miután elolvastam a Fancsikó és Pintát, illetve a Termelési regényt, Esterházy Péter lett számomra a nagybetűs író. Sosem mertem volna odamenni hozzá, bár ő is a szentendrei HÉV-vel járt, ezért mindig reménykedtem, hátha egyszer leül mellém. Íróként megismertem őt személyesen is, de sajnos nem volt alkalmam túl sokszor találkozni vele.

Íróként hogyan készült az első ünnepi könyvhetére? Mennyire izgult?

Nagyon izgultam, szinte elképzelhetetlen volt
számomra, hogy én is ott ülök majd szerzőként egy asztalnál, és az emberek arra
kérnek majd, hogy írjam alá a könyvüket.

Gyakorolta az aláírását? Esetleg megtervezte, hogy mit fog írni a könyvbe?

Magamban úgy saccoltam, hogy végig egyedül leszek, mert senkit sem fog érdekelni első és akkor még egyetlen művem, a Hisztimesék, ezért nem sokat törődtem a tervezéssel. Inkább arra készültem lélekben, hogy ne lombozzon majd le, ha senki sem jön. Végül majdnem igazam lett, mert három könyvet dedikáltam összesen, ebből egyet az apukámnak, aki kijött, hogy biztosan nekem is legyen aláírnivalóm!

Mennyire volt emlékezetes beszélgetése egyik vagy másik olvasóval?

Időnként nagyon jó beszélgetések kerekednek, bár az utóbbi években ezekre nem a könyvhét a legalkalmasabb időpont. Mostanában (nagy örömömre) olyan sok olvasó jön el találkozni velem, hogy senkire sem jut pár percnél több. De nagyon kedves emlékem, amikor egy enyhe fogyatékkal élő fiatal nő hozta el aláíratni a könyveimet. Miközben dedikáltam, a táskájából előkerült egy gyönyörű kis angyalka, amit nekem hozott ajándékba, hogy vigyázzon rám. Arra is megkért, hogy a következő Rumini-részbe írjak egy sérült vagy fogyatékkal élő szereplőt, mert fontos volna a gyerekeket is érzékenyíteni a témában. Neki köszönhetően írtam bele a Rumini kapitányba Kákompillit, a kacska baglyot, aki csak bukdácsolva, nehézkesen tud repülni, a társai pedig állandóan csúfolják emiatt. A végén persze diadalmaskodik, ahogy az a mesékben szokás.

Berg Judit József Attila-díjas író, több mint ötven könyv szerzője. Főbb művei a Hisztimesék, Rumini, Az őrzők, Maszat és Sári, Lengemesék, A holló gyűrűje.

A könyvhétre jelenik meg Két kis dinó Artúr király udvarában című mesekönyve. A történet főhősei, a két kis dinó Árpád vezértől egyenesen Artúr király udvarába csöppennek. Tanúi lehetünk ezáltal egy igazi lovagi tornának, megismerjük az Excalibur legendáját, találkozunk Merlinnel, a kerekasztal lovagjaival és a Tó Asszonyával – no és nem utolsósorban egy titokzatos, rózsaszín dinóval is.

Nyitókép: Horváth Péter Gyula

#könyvheti emlékek