Ezen a helyen a legritkább betegségekre is találhatunk gyógyírt

Mit tehet az ember, ha mások segítését választaná hivatásául? Orvosnak, mentősnek, ápolónak áll. De mi történik akkor, ha valaki nem bírja a vér látványát? Így már nehezebb a helyzet. Dr. Birinyi Péter ezért lett gyógyszerész. Azonban nem akármilyen gyógyszertárat vezet: a patika a rendkívül ritka betegségekre specializálódott. 

Vértől való fóbiája erre a pályára vezette. Azonban amikor arról kérdem, a segítés iránti vágya honnan ered, úgy felel, bár vannak a családban orvosok, mégsem tudja, honnan fakad. Leginkább a lényéből. – Úgy érzem, hogy a gyógyszerészi hivatásomnak értéke van és társadalmi haszna. Az egyetemi oktatást és a betegek gondozását is nagyon szeretem. A pozitív visszajelzések motiválnak.

Kopog az eső a budapesti Mikszáth Kálmán tér kövezetén. A tér közepén szökőkút zubog, az álmos kávézók épp csak nyitnak. Délelőtt tíz óra van. A beülős helyek sorát egy aprónak tűnő patika szakítja meg épp a tér sarkán – ez a Mikszáth gyógyszertár. A vörös téglaépületből két boltívet harap ki a hely, kicsinek tetszik, pedig a valóságban több mint ötszáz négyzetméteres, laboratóriumok, folyosók és pincék végeláthatatlan sorából áll, mintha csak Aszklépiosz botjáról tekergett volna le. Ennek a végtelen „gyógybarlangnak” a szájában fogad Birinyi Péter, a hely alapítója és vezető gyógyszerésze.

Debrecenben született, ott is szerzett diplomát 2005-ben, három évvel később doktorált. Azóta, lassan húsz éve működteti a Mikszáth gyógyszertárat. 2008 novemberében egyetlen szakasszisztenssel indultak, mára huszonnyolcan dolgoznak itt. – Sosem elégedtem meg a klasszikus gyógyszerellátással, többre vágytam. A ritka betegségek irányába indultam el – jellemzi a kezdeteket. 

Vannak olyan betegségek, amelyek nagyon-nagyon ritkák, Magyarországon ketten, húszan vagy ötvenen szenvednek tőle, de ezek az esetszámok annyira alacsonyak, hogy egyetlen gyógyszergyár sem fejleszt rájuk gyógyszert, mert gazdaságilag nem éri meg. – Kis patikaként nem teszünk különbséget beteg és beteg között. Vannak olyan gyógyszereink, amelyek hasznot hajtanak, és olyanok is, amelyek visznek. Senkit nem hagyunk cserben, ez a gyógyszertár mottója is. Előfordul, hogy egy-két beteg miatt olyan eszközöket is megrendelünk, amelyek csak kétszáz év alatt hoznák vissza az árukat. 

Hogyan működik egy gyógyszertár?

Az átlagember – szerencsére – csak akkor lát gyógyszertárat belülről, ha elfogyott otthon a fájdalomcsillapító vagy a probiotikum. A patikáknak viszont nemcsak őket, hanem az olyan pácienseket is el kell látniuk, akik kénytelenek rendszeresen orvosságot szedni. Emiatt a gyógyszertárak alapfeladata a biztonságos és folyamatos gyógyszerellátás – árulja el dr. Birinyi Péter. A folyamatosság külön kihívást jelent, hiszen rengeteg a hiánycikk, amit a patikák, nagykereskedők importtal próbálnak megoldani elsődlegesen az Európai Unióból. Az is előfordul, hogy mindez megoldhatatlan, és változtatni kell a terápián.

A gyógyszerkiadás nem rutinfeladat, hanem szerves része a gyógyszerészi gondozás. Előfordul például, hogy a kezelőorvos megszokásból, figyelmetlenségből eltéveszti az adagolást egy-egy orvosságnál, ilyenkor a gyógyszerész feladata felhívni a recept felíróját és egyeztetni vele – hiszen ő is ember, hibázhat. Afféle szűrőként jelenik meg a gyógyszerész, akinek álmából felkeltve is tudnia kell az orvosságok adagolását, és észre kell vennie az ilyen problémákat.

De mi a különleges a Mikszáth gyógyszertárban?

A Mikszáth gyógyszertárban főleg gyógyszer-technológiai fejlesztéseket végeznek: injekció, oldat, kúp, kenőcsök és kapszula formájában születnek a gyógyszerek, hatóanyagot azonban nem szintetizálnak. Minden orvosságra külön engedélyt kérnek a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központtól (NNGYK). Ez egy többéves folyamat, amíg nincs engedély, addig nem kaphatja meg a beteg a gyógyszert. Sajnos olyan is előfordul, amikor sokadjára is visszautasítják, mert a hatóság attól tart, hogy a mellékhatások a gyógyhatásnál is komolyabbak lehetnek. Birinyi Péter szerint kérelmeik nyolcvan százaléka zöld lámpát kap, ilyenkor elkezdik elkészíteni ezeket a gyógyszereket. Tehát nem új hatóanyagot fejlesztenek, hanem meglévő nemzetközi szakmai irányelvek mentén készítenek orvosságot, amelyekre már létezik szakirodalom vagy klinikai evidencia. Ismert és létező hatóanyagokat formálnak gyógyszerré.

A gyógyszertárban készített gyógyszerek engedélyeztetése nemzeti hatáskör. Idehaza szigorúbb a szabályozás, mint az EU más országaiban, így a tagállamok által már jóváhagyott hatóanyagokat is külön jóvá kell hagyatni. – Működési engedélyünk Magyarország határáig terjed, exportálni tilos. A magyarországi betegeket tudjuk ellátni.

Több gyógyszer-technológiai fejlesztésben is részt vesznek, együttműködnek a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetemmel, napi kapcsolatban állnak a Központi Orvosi Kutatóintézettel. – Alapkutatásokban is részt veszünk. Elsősorban nanotechnológiában vagyunk erősek. Liposzómákat állítunk elő, és ebbe ágyazzuk a hatóanyagot. Ezzel párhuzamosan állatkísérletek is zajlanak a társintézményekben. 

Amikor arról kérdezem, hogy mennyire számít egyedinek a kezdeményezése itthon, Birinyi Péter mosolyogva így válaszol: – Ha nem akarok szerény lenni, akkor nagyon. – Persze sorol még gyógyszertárakat, amelyek szintén a ritka betegségekre specializálódtak, működik ilyen Bécsben, Ulmban és Londonban is. A Mikszáth téren 200-250 különböző gyógyszert készítenek a legritkább kórok gyógyítására, és 3000-3500 beteget látnak el ezekkel az orvosságokkal.

A gyógyszertár honlapja szerint a tevékenységük a szemészetre, a gasztroenterológiára, a hepatológiára, a neurológiára és a gyermekgyógyászatra specifikálódott. Hogy miért épp ezekre? Ilyen betegek keresték meg őket. Az egymásra találás rendszerint úgy kezdődik, hogy valakinél egy ritka betegséget diagnosztizálnak. A páciensek előbb-utóbb eljutnak az őket érintő terület egy orvosához. Sőt olyan szakorvosok is praktizálnak az országban, akik konkrétan egyetlenegy betegséggel foglalkoznak, semmi mással – erre specializálódtak. A Mikszáth téri patikát vagy a betegek kezelőorvosa keresi meg, vagy a páciens – aki, miután rájött, hogy egy egyszerű gyógyszertárban nem kaphat gyógyírt, nyakába veszi a várost, esetleg rákeres az interneten, és végül eljut a Mikszáth térre, ahol megkérdezik a kezelőorvosa nevét, felveszik vele a kapcsolatot, és elkezdődik az együttműködési folyamat. – Nem vagyunk csodatevők. Egy-egy rádióinterjú után néhány hétig meg szoktak keresni, hogy segítsek különböző esetekben. Sajnos nem tudjuk meggyógyítani a végstádiumban lévő rákot – mondja a gyógyszerész.

A ritka kórok ellen

A Mikszáth gyógyszertár első jelentős készítményét a Wilson-kórra fejlesztette ki – Birinyi Péter úgy nyilatkozik, erre a legbüszkébb. Ez egy ritka genetikai betegség, egymillió emberből alig harmincat érint. A réz kórosan felhalmozódik a szervezetben, főleg az agyban, a májban és a vesékben, ezzel pedig súlyosan károsítja a működésüket.

Egy nap betért egy kismama a patikába, hogy a terhessége miatt nem szedheti a forgalomban lévő gyógyszereket, de ha nem szed semmit, akkor meg fog halni. – Elkezdtünk közösen gondolkodni, felhívtam a hepatológusát, és végül engedélyeztettünk egy új hatóanyagot. A pácienssel, Judittal azóta is jóban vagyunk, máig innen hordja a gyógyszerét, jól van, született két gyermeke, akik egészségesek. Ha nem fejlesztjük ki a gyógyszert, soha nem lehetett volna gyereke. Egy másik esetben egy Wilson-kóros kislányon segítettünk, akit azóta felvettek az orvosira. Ezért érdemes ezt csinálni – meséli Birinyi Péter. 

Emiatt komoly törzsvevőköre is van a gyógyszertárnak, ám ezt a hűséget gyakran a kényszerűség szüli: orvosságot ugyanis nem lehet postázni. De sokan szívesen is járnak vissza, mert Birinyi Péter szerint nagy hangsúlyt fektetnek a beteg és gyógyszerész közötti bizalomra. És hogy miként nyerik el a bizalmat? – A szakmai felkészültség a legfontosabb. Ha kérdeznek, tudunk válaszolni. És nemcsak a gyógyszer adagolásáról, hanem akár a beteg állapotáról és a betegségéről is. 

Nemcsak a vevők, de a szakmabeliek is érdeklődnek a gyógyszertár iránt: nem beszélhetnek munkaerőhiányról, folyamatos a jelentkezés, telt ház van. A szakma zömében elismeri Birinyi Péterék munkáját: a Szegedi Tudományegyetemen a graduális képzés része a Mikszáth gyógyszertár tevékenysége, egyetemi hallgatók is érkeznek a patikába tanulni belföldről és a környező országokból egyaránt.

A vezető gyógyszerész még körbevezet birodalmán: a hosszan kacskaringózó labirintuson, amelynek minden szegletében dolgozó munkatársakra bukkanunk. Kenőcskeverők, hűtőszobák, inkubátorok, szárítószekrények, kapszulázógépek között vezet az utunk, és bár minden szigorúan steril – és vakítóan fehér –, itt-ott kedves emlékek szakítják meg a falak egyhangúságát. Dr. Birinyi Péter utca, áll a budapesti utcanévtáblák stílusában az egyik falon – születésnapjára kapta kollégáitól. Az útvesztő mélyén még megcsodálhatom a gyógyszer-automata robotot is, amely patikaként működik egy patikában. Egy többszekrénnyi szerkezetben polcok állnak körben, középen pedig egy robotkar futkos és kapja elő a gyógyszereket a polcokról, leolvassa és előkészíti őket. Örömteli felismerés ez, az előbbi szerkezetekkel ellentétben az ember érti, hogy mire szolgál. Aztán újra a felszínen találjuk magunkat, az officinában. Búcsút veszünk egymástól, kilépek a Mikszáth térre. Jólesik belegondolni, milyen apróság elég ahhoz, hogy az ember mások segítésére tegye fel életét. 

Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Kultúra