Carl Vasquez hatmillió forintot érő, 1837-ben készült Pestet és Budát ábrázoló térképsorozata térképészeti szempontból is impozáns munka, amelyet Franz Weiss bécsi művész színes litográfiái tesznek még különlegesebbé. A város- és tájképek még éppen az 1838-as nagy árvíz előtti pillanatokban tárják elénk a két település jellegzetes arculatát, meghatározó köztereit és épületeit.
A díszmunka összesen hét különálló, keretezett és üveggel védett lapból áll. Az első litografált táblán két gótikus keretű ablakon át Pest és Buda látképe tárul a szemünk elé magyar főnemesi címerekkel övezve, a második táblát a koronás magyar címer, a Duna magyarországi szakaszát ábrázoló térképrészlet és egy pesti látkép illusztrálja. Kétoldalt itt is magyar főnemesi címerek, a díszes keretben a vármegyék címerei láthatók. A térképek német nyelvűek, a színes városképek feliratozása magyar és német nyelvű.
Kétmillió-százezer forintot ért Lipszky János 1806-os térképe, amely egészen új alapokra helyezte a magyar polgári kartográfiát. Ez az első minden részletében hiteles, matematikai, csillagászati és geometriai alapokon nyugvó hazai térkép, amelyet a magyar helységnévkutatásokhoz is sokan forgattak. A térkép minden közreműködője magyar volt, Karacs Ferencnek ez volt az első nagyszabású térképmetszése.
Az árverés egyik különlegessége volt Petőfi Sándor A királyokhoz című verse, pontosabban annak 1848-as röplapváltozata, ez 530 ezer forintot ért meg a legkitartóbb licitálónak.
