Miklóssi Szabó István
Mi tagadás, bibliofil mivoltom ellenére egész évben volt egyfajta rezignáltság bennem az olvasást illetően. Számomra is meglepő élmény, amit azt hiszem, éppenséggel a könyvekről való beszélgetés okozott; a sok ajánlat, kényszerolvasmány (értsd: illik elolvasni, tudni róla, holott az egész messze nem ér semmit, csak divat, csak üres filozofálás) okozta kiégésben éltem.
Aztán ráleltem a ponyvára. Értem ez alatt a kifejezett ponyvát, ebből is főként a Veronika, a fegyencbáró asszonya opust, amely a maga 2590 oldalas vérgőzös, meghökkentő, finoman szólva is fordulatos vonalvezetésével olyannyira visszarántott a klasszikusnak minősülő könyvek közé, ami már lázas állapotnak titulálható. Ebben a lázban kutattam a ponyva történetét, fedeztem fel valakit, aki ezeket a több ezer oldalas opusokat újra kiadja, teljesen önszorgalomból. Rájöttem, éppenséggel a megvetett ponyva, nem pedig a magasra emelt, ám nem sokat mondó, klasszikusnak, eredetinek titulált művek, tehát a lenézett ponyva volt az, ami elterjesztette magát az olvasást – s talán lesz is annak megmentője, hiszen napjainkban elképesztő visszaeséssel számol a könyvkiadás, az erdélyi magyarság körében évente mintegy hetvenezer könyv fogy el (értendő ez minden műfajban, szakkönyvtől irodalomig), ami siralmas szám.
Így lett a rezignáltságból lelkesedés, hiszen a ponyva azt teszi, amit a jó prózának kellene: mesél. De ugyanez van a verssel is, nehezen vagy egyáltalán nem foglalkozom a köldöknéző versmutatványokkal. Vagy az úgynevezett felfedezésekkel. Itt éppenséggel szegény Hervay Gizellát említhetném, aki fantasztikus költő volt, az iskolában is tanultuk, tanítják most is, úgyhogy számomra teljesen nevetséges állítólagos újrafelfedezése.
Mit kérnék ajándékba? Bibliofil vagyok, ára lenne annak a könyvek: A grófi kastély titka ponyvaregény eredeti kiadásának nagyon örülnék, ha valaki meg akarja venni nekem, magára vessen magas ára miatt.
Mit ajándékoznék? Feleségemnek, Kopriva Nikolettnek két kötete is megjelent az idén, A kővé zsugorodott országnak és a Talán vagytoknak számomra annyira érzékeny, mindent betöltő világa van, hogy szívesen osztanám meg bárkivel.
Bagossy László
Bár az én életembe nagyon későn költözött be az olvasás, amikor olvastam, az mindig elrugaszkodott a valóságtól, ennek ellenére mégis a valóságszerű könyveket szerettem igazán. A fantáziadús könyveket, a sci-fiket szeretem, de egy jó krimit sem vetek meg. Izgalmasnak találom, amikor egy könyv egy teljesen új világot és ezáltal egy új perspektívát teremt a saját életünkre nézve is. Én ajándékba is az ilyen könyveket szeretem. Ám, ha másnak veszek könyvet, mindig igyekszem figyelni arra, hogy az adott ember miket szeret, majd keresek egy olyan közös pontot, amiben mind a ketten megtaláljuk önmagunkat.
Németh Hajnal Aurora
Karácsonykor mindig adok könyvet minden családtagomnak, mert mindannyian szeretünk olvasni, persze mindenki a saját ízlése szerint kap olvasmányélményt. Vannak nagy sci-fi rajongók, regénykedvelők, vagy van, aki az egészséges életmóddal, illetve a pszichológiával foglalkozó írásokat szereti, de olyan is akad, aki a receptes könyvekért van oda. Azt gondolom az olvasás nemcsak kikapcsolódás, hanem általa egy másfajta agyi mozgósításban van részünk, én például a könyvek által tanultam meg nyitott szemmel, kreatívan látni, és ez segít az Aurora-alkotások tervezésében is. Aki ismer, tudja, hogy én a legjobban a néprajzi könyvekért rajongok, és az antikváriumokban viszonylag olcsón hozzájuk is lehet jutni, így általában nagy mennyiségben szoktam kapni ilyen jellegű olvasmányokat. Remélem, idén a kis Jézus újra gondol rám, hogy jövőre újabb ruhák és ékszerek születhessenek. Mert mindig a könyvekből inspirálódok, ez a legszebb tudásbázis számomra.
