Kovalik Balázs rendezése darabokra szedi és új formában rakja össze Molnár Ferenc talán az alkotók szerint legjobb színdarabját, a jól ismert történetet, amelyet már számtalan értelmezésben bemutattak. Az építőkockákból egy művész ellentmondásos életpályája rajzolódik ki, akinek az ő szeretett Julija hiába kínálja fel a normális élet lehetőségét. Az út a reménytől a kitaszítottságon keresztül a kétségbeesett halálig vezet, sőt – ironikus módon – még azon is túl.
Kovalik Balázs első alkalommal rendez Budaörsön. A darabválasztás a színháztól jött; ilyen esetekben mindig az a kérdés az alkotó számára, mennyire indítja be a fantáziáját az adott anyag. Kovalik nagy kalandként tekint a feladatra, és kíváncsisággal áll hozzá.
Mivel a teátrum kérése az volt, hogy Alföldi Róbert játssza a címszerepet, a rendező a színészválasztás fényében olvasta újra a darabot. Az, hogy Alföldi lesz Liliom, „már önmagában jelent valamit, eleve kijelöl az előadásnak egyfajta értelmezési tartományt, és megelőlegez bizonyos állításokat. Ő nem behelyettesíthető mással, annyira markáns, egyedi jelenség.” A főszereplő tehát alapjaiban meghatározta az egész koncepciót.
Noha – elmondása szerint – a darabban van társadalomkritika, hiszen egy bizonyos réteget mutat be, Kovalik saját változatában mégsem szeretné kiemelt helyre tenni ezt a vonalat. „Inkább az az érdekes és fontos itt, hogy az emberek, akik ebben a darabban szerepelnek, hogyan élik az életüket. Hogy mennyire élnek álomvilágban és mennyire próbálnak abból felébredni, már ha próbálnak. Ha pedig felébrednek, az mit jelent rájuk és a szeretteikre nézve. Ismerős kérdések, nem igaz?”
Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy a történet egyik kulcsmozzanatának – annak, hogy Liliom egyszer csak kiszáll a körhintából, és felhagy korábbi életformájával – szintén van társadalomkritikus aspektusa, ugyanakkor a néző számára azonosulási lehetőséget is jelent. „Bármelyikünk életében eljöhet az a pillanat, amikor valamilyen oknál fogva végig kell gondolnunk, hátat lehet-e fordítani annak, amit addig csináltunk, amiért sok-sok évig dolgoztunk. Nem hiszem, hogy agyon kell politizálni ezt a kérdést, de az a tanácstalanság és kiútkeresés, amiben Liliom van, nagyon sokunkat érint. Dolgok, amikben addig hittünk, egyszer csak elveszítik az értéküket, és eljön az a pont, amikor azt érezzük, így, az adott keretek között már nem csinálhatjuk tovább azt, amit addig. És akkor ott állunk a nagy kérdőjellel, hogy ha ezt nem, akkor mi mást. Liliomnak nincsenek kilátásai, elveszett figura.”
Kovalik Balázs elsősorban operarendező, ez azonban nem jelenti azt, hogy zenés színházzá szeretné gyúrni mostani rendezését. A mai színházi közegben, ahol „prózai előadásokat telepakolnak zenével”, egyre nagyobb kihívás „visszakanyarodni ahhoz, hogy egy prózai előadás csak prózai legyen”. Ő azonban megpróbálkozik ezzel – törekvésének elsődleges kiindulópontja az, hogy megtalálja annak a módját, hogyan lehet feltárni és megmutatni a történet karaktereken keresztül kirajzolódó mélységeit.
A nyitóképen Alföldi Róbert és Hartai Petra a Liliom nyílt próbáján. Fotó: Borovi Dániel
