Az idei Illyés-évet keretbe foglalja két fontos esemény – köszöntötte az érdeklődőket a kerítéskiállítás megnyitóján Richly Gábor, az MMA főtitkára. Áprilisban, Illyés Gyula halálának 40. évfordulóján a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Örökség Intézete felújíttatta a költő és felesége, Kozmutza Flóra Farkasréti temetőben található, 2022 óta a Nemzeti Sírkert részeként védett síremlékét. Az Illyés-év záróeseménye az utca emberét is megszólító kerítéskiállítás Minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen címmel, amely QR-kód használatával idegen nyelven is megtekinthető.
„Ember nélkül semmi nem lehetséges, intézmény nélkül semmi nem tartós. Illyés Gyula egyszemélyes intézmény volt” – jelentette ki megnyitóbeszédében Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, az MMA rendes tagja. Csoóri Sándor szavaival: „Korán eldöntötte, hogy a véraláfutásos Magyarországon nem a vakmerőség, hanem a józanság az igazán hősi állapot.” Így kell nekünk is józannak maradni családban, helyi közösségben, nemzetpolitikában – mutatott rá Lezsák. „A kiállítás képein átsugárzik az illyési derű. Ebben a derűben, józanságban hatalmas életmű született. Költészet, szociográfia, regény, dráma, esszé: Illyés úgy volt a magyar valóság jegyese, hogy mesterien eligazodott, és eligazított bennünket is a múltban és a jelenben.”
Lezsák Sándor felidézte, hogy az alkotó 1979. december 1-jén budai otthonában fogadta a Hetek költőcsoport tagjait. „Velünk volt Kiss Anna, Ágh István, Buda Ferenc, Ratkó József, Serfőző Simon. Több mint két órán keresztül beszélgettünk a költő otthonában, sőt Flóra asszony még vacsorát is készített nekünk. Történelmi találkozás volt. Ez is az oka annak, hogy az 1987-es lakiteleki sátorban – bár akkor már csak lélekben – ő volt a vita erkölcsi kormányzója. A drámai helyzeteket is feloldotta az illyési derű, az illyési korparancs pedig ma is érvényes: a véraláfutásos Magyarországon nem a vakmerőség, hanem a józanság az igazán hősi állapot.”
Illyés Mária irodalomtörténész az Illyés-év záróeseményén elmondta: édesapja közéleti szerepvállalását idézi már a kiállítás címe is. Illyés Gyula a forradalom kitörésekor Miskolcon papírra vetette az évekkel korábban megírt és elrejtett, de emlékezetében őrzött Egy mondat a zsarnokságról című verset. Mindenki ismeri, de ismerjük-e igazán? – tette fel a kérdést az örökös. A kerítéskiállításon látható a vers egyik korai vázlata, amely alapján feltételezhető, hogy az emblematikus sorok ihletője az 1848–49-es forradalom és szabadságharc centenáriuma lehetett. Ekkor kezdte el ugyanis foglalkoztatni a költőt a zsarnokság működésmódja, logikája.
Illyés Gyula az 1920-as évektől az 1980-as évekig hatalmas életművet hozott létre, amelyet néhány tablón összegezni nem kis feladat – állapította meg Illyés Mária. Ezt a feladatot vállalta magára Gróh Gáspár irodalomtörténész, az MMA levelező tagja, aki a kiállítás kurátoraként úgy fogalmaz: 1983-as halála után vált igazán egyértelművé, hogy mit jelentett Illyés a nemzet életében. Fejedelem volt az irodalom köztársaságában. Temetésén akkora tömeg gyűlt össze, amely fölért egy rendszerellenes demonstrációval. Személyében a 20. századi magyar szellemi és közélet legátfogóbb intellektusú, minden műfajában maradandót teremtő alkotója, a nemzet kivételes rangú szószólója ment el: halálával egy korszak is véget ért.
Nyitóképen a Minden jó irodalom összeesküvés a kor ellen című kiállítás részlete. Fotó: Nyírő Simon
