Március 18-án a Zeneakadémián indult útjára új koncertsorozata, amelyet később vidéki városokba is tovább visz.
Igen, három egymást követő eseményre került, illetve kerül sor. A Zeneakadémia Nagytermében a Manchester Camerata zenekarral és Takács-Nagy Gábor dirigálásával játszottam Elgar Sospiri (Sóhajok) című művét, amellyel én is most találkoztam először. Így ? Gábor elképzelése alapján ? angol zeneszerző műve is szerepelt a koncert programjában. A hangverseny nagyon nagy siker volt. Ezt a művet a karmester egyébként Kovács Dénes hegedűművésznek, a Zeneakadémia egykori legendás rektorának ajánlotta, idézve utolsó levelét, üzenetét. Kovács Dénes pontosan 10 éve távozott közülünk, azt hiszem, annak is jelentősége volt, hogy rektorként hárfáztam a koncertszínpadon.
Március 28-án Kaposváron szerepeltünk, ahol az országos fuvolaverseny gálakoncertjén adtuk elő Drahos Bélával Mozart Fuvola-hárfaversenyét. Azért is különleges volt ez a koncert, mert nem csak egy eseménynek a záró aktusa, hanem egyben Béla 60. születésnapjának az ünneplése is volt, ráadásul helyi kötődésként Kaposváron született. A program harmadik részeként pedig április 9-én Miskolcra látogatunk, ahol Gál Tamás dirigálásával a Miskolci Szimfonikus Zenekarral fogunk együttműködni. A koncert első felében Debussy Két táncát játszom, a második részben ismét Mozart Fuvola-hárfaversenye fog felcsendülni. Egyébként március végén még Balassa Sándor hárfaversenyét is lemezre rögzítettem, így valóban nagyon zsúfolt a programom.
Hogy jött a sorozat ötlete?
A felkérések egymás után, elég hirtelen jelentkeztek. Persze, nagy öröm ennek eleget tenni és teljesíteni. Ha már ennyire közel vannak egymáshoz a koncertek, az külön jó, hogy van egy közös kapcsolódási felület. Nagyon régóta dolgozunk együtt Drahos Bélával, a fuvola-hárfaversenyt már DVD-re is rögzítettük egy élő koncert keretében a Zeneakadémia Nagytermében a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarával. Az is sokat számít, hogy van egy közös olvasatunk a darabról, ami számunkra nagyon megkönnyíti az együtt muzsikálást. Amikor először találkoztunk és elkezdtünk próbálni, azt hittem, hogy egy átlagos, természetes próbafolyamat lesz, elindítjuk, megállítjuk, megbeszéljük stb. De nem ez történt, elindítottuk az első hangot és gyakorlatilag végigjátszottuk a közel félórás darabot. Magunk is meglepődtünk, egymásra néztünk és azt mondtuk, hogy értjük. Tehát annyira természetesen, perfekten ment minden, gyakorlatilag ugyanazt gondoltuk a darabról kérdések nélkül. Innentől kezdve ez egy egészen varázslatos együttműködéssé vált.
Azért ez ritka, hogy valami egyből ennyire egyértelmű legyen, nem?
Így van, nagyon ritka. Annál is inkább, mert más partnerekkel is játszottuk már a darabot sokszor, azok is jók is voltak és szerettük, de ez a fajta egymásra találás talán csak vele létezik.
Mióta ismerik egyébként egymást?
Én már gyerekkorom óta ismerem Bélát, mint nagy fuvolaművészt és tanáregyéniséget, de csak később kerültünk ebbe a kollegiális viszonyba. Mint zenésztársak pedig, már évtizedes múltra tekinthetünk vissza.
Milyen koncerteket tervez a közeljövőben?
Most jelenik meg egy bérletsorozatom Remekművek három tételben címmel. Azért lett ez a címe, mert olyan szerzőket és darabokat fog össze, amelyek valódi gyöngyszemek. Ez a sorozat is Mozart-esttel indul decemberben a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével. Mozart A-dúr klarinétversenye Szatmári Zsolt előadásában hangzik majd el, a fuvola-hárfaversenyt újra Drahos Bélával játszom. A második alkalommal Debussy-Ravel estet tartunk, amelynek során gyönyörű kamarazenék szólalnak meg. Vonósnégyest, trió szonátát és a Ravel duót Kelemen Barnabás és Fenyő László előadásában hallhatjuk. Természetesen a legszebb hárfás kamaraműveket is eljátsszuk. Úgy gondolom, nagyon színes programmal találkozhat a közönség. A sorozat utolsó koncertje Saint-Saëns-est lesz, ahol a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával fogunk együtt zenélni. Várdai István az egyik legszebb csellóversenyt fogja játszani, én pedig a Morceau de concert című hárfaversenyt és még két eredeti fantáziát. Azt hiszem, ez is komoly érdeklődést válthat ki, hiszen a műsor ritkaságot is tartalmaz, ugyanakkor nagyon koherens egységben van. A rádiózenekarhoz is régi kapcsolat fűz, amikor diákként még hallgatója voltam a Zeneakadémiának, már akkor jártam hozzájuk nagyobb produkciókban hárfázni. A kapcsolat azóta is töretlen, így biztos vagyok benne, hogy az együttműködés ismét harmonikus lesz. Várdai Istvánt pedig fiatal kora ellenére nem kell bemutatnom a magyar közönségnek. Az egyik legragyogóbb csillagunk, művészi kvalitásai a nemzetközi zenei élet legfelső kategóriájába repítik.
20 éve tanít a Zeneakadémián. Rektorként milyen feladatokkal bővült az eddigi munkája? Mit tekint legfőbb céljának az egyetem elsőszámú vezetőjeként?
Minden szegmensét ismerem az iskolának, az intézmény életének, hiszen 14 éves korom óta itt nőttem föl. Itt szereztem a diplomámat, itt doktoráltam és habilitáltam, most már közel 20 éve, 1996 óta vagyok a Zeneakadémia hárfatanára. Később tanszékvezető, majd rektor-helyettes, ezzel párhuzamosan a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) Művészeti Bizottságának elnöke lettem. Hosszú éveken keresztül lépésről lépésre szereztem meg azt a tudást, ami nélkül elképzelhetetlennek tartom ennek a speciális egyetemnek a vezetését.
Mint a Zeneakadémia első számú vezetőjének, az a feladatom, hogy az iskola 140 éves tradíciójának megfelelően továbbvigyük a hagyományokat, megőrizzük azt az elismertséget, amit a világon a magyar zene, a magyar zeneoktatás jelent. Ha új alapokra helyezzük is a Zeneakadémia gazdasági struktúráját, a szakmaiságnak mindenképpen sértetlennek kell maradnia. Az igazán nagy múltú intézmények úgy tudtak fennmaradni, hogy mindig képesek voltak a megújulásra, új utak keresésére. Ezt mi is magunkénak érezzük, hiszen Liszt Ferenc a Zeneakadémia alapítója is világpolgár lévén széles látókörrel rendelkezett, műveiben utat mutatott a XX. század felé. A tradíciónak és innovációnak ezt a kettőségét képviseljük ma is, hiszen klasszikus alapszakjaink mellett az alkotóművészet területén az alkalmazott és médiaművészet zeneszerzés, a zenetudományi tanszékünk új kutatási területei, népzene-, dzsessz- és egyházzene tanszékünk teljes körűen reprezentálják napjaink zenei felsőoktatását. Kevés olyan intézmény létezik a világon, mely erre a teljességre képes, ezért is sorolják a Zeneakadémiát a világ első 10 zenei felsőoktatási intézménye közé. A Zeneakadémia egy olyan hajó, amely minden időjárási viszonyok között képes vitorlázatának helyes kezelésével a leghatékonyabban előre haladni.
Mi a véleménye a kancellári rendszerről, hiszen úgy tudom, a Zeneakadémián is megkezdte működését a kancellár. Valóban segíti a rektor munkáját?
Első vezetőnek lenni nagyon nagy felelősség. Valóban, a megújuló felsőoktatási törvénnyel és a kancellária bevezetésével jelentősen változik a helyzetünk az egyetemi szférában. Én a magam részéről jónak találom ezt a rendszert, ha valóban segíti az egyetem működését. Az a legfontosabb, hogy a megfelelő szakembert találjuk meg erre a posztra. Csak olyan személy foglalhatja el ezt a nagyon magas pozíciót, aki a szakmai tudás birtokában van, másrészt ismeri az egyetemi szférát és hátteret. Ez különösen igaz a Zeneakadémia esetében, hiszen itt sok speciális helyzettel találjuk szemben magunkat. Mi egyéni képzést folytatunk, mester-tanítvány viszonyban dolgozunk. Nálunk a felvételi sem úgy zajlik, hogy meghatároznak egy pontszámot, és aki a vonal fölé kerül, felvettük, hanem egyesével, ötfordulós szűrőn keresztül nyernek felvételt a hallgatók. Alapképzésre körülbelül 130 diákot veszünk fel évente az 1200 jelentkezőből. Erre az életre, erre a pályára a Zeneakadémiára jelentkezők már 6 éves koruk óta céltudatosan készülnek. Hogy mit tekintek a legfőbb célomnak? Egy mondatban összefoglalva: ameddig elsőszámú vezetőként vagyok az intézmény élén, a Zeneakadémia érdekeit mindenképpen védeni fogom.
