Miért olyan fontos, hogy a gyerekeink is megismerjék a régi magyar néphagyomány ünnepeit?
Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha nem üressé vált formák, hanem megszületik az emberben az ünnepet teremtő erő és a valódi tartalom. Ennek a jelentéstartalomnak a megszületését és megalapozását, az ünnepek lényegének és üzenetének megértését segíthetik a népmesék és a legendák, mondókák, találós kérdések, játékok.
Az ünnep témájának egy egész könyvet szentelsz, ami jövő márciusban jelenik meg, most folynak az előkészületei. Mit lehet tudni a kötetről?
Kerek élet fája lesz a címe a mesekalendáriumnak. Szerettem volna népköltészeti alkotásokon keresztül közelebb hozni a jeles napokat, hiedelmeket, szokásokat, ünnepeket a gyerekekhez. Adventről már született egy ilyen kötetem, most az egész évet öleli fel az új gyűjtemény.
A történetmesélés nagyon jó lehetőség arra, hogy megmutassuk például a szüret lényegét, Szent Iván varázslatos éjszakájának egyik kincsekkel kapcsolatos legendáján keresztül a naphoz kapcsolódó hiedelmeket vagy azt, miért hozza Sándor, József, Benedek zsákban a meleget. Azontúl, hogy a gyerekek a meséken és legendákon keresztül kulturális gyökereket kapnak, kapcsolatba kerülnek az őseikkel, és egy olyan, mára már eltűnt világgal és világképpel, ami a múltjuk fontos része. Ráadásul ezt a tudást didaktikus elemek nélkül, örömteli mese- és játékélményen keresztül kaphatják meg.
Hogyan lehet közel vinni a különböző korosztályú gyerekekhez az ünnep lényegét?
Az ember homo festivus, tehát mindannyiunkban van képesség az ünneplésre, de tanítani kell. Minden virágzó kultúra megtanította ünnepelni a fiatalokat. Ez a tanulás szocializációs gyakorlat. A gyereknek a megélés, az átélés, a tapasztalatszerzés jelenti a tanulást. Ez a folyamat nem tartalmazhat didaktikus elemeket kisgyermekkorban. Az óvodai és iskolai műsorok, amelyek a valódi ünnepek helyett vannak jelen az intézményes nevelésben, Vekerdy Tamás szerint – és én mélyen egyetértek vele – „nem az óvodába valók, a kötelező és érthetetlen gyakorlatozás lazítja a gyerek személyiségét, érzelmi hazugságra nevel, a szereplés jelentős szorongást kelt, kudarcélményt okoz, és felesleges, feldolgozhatatlan zűrzavarral terheli meg gyerekeink idegrendszerét”.
Németh László a Lányaim című könyvében arról ír, hogy sajnos érzelmi hazudozásra neveljük a gyerekeinket. Túl korán „szavaltatjuk” őket hazáról és az anya szeretetéről, így aztán ne csodálkozzunk, hogy felnőttkorukban is csak szavalni fognak tudni róla. Olyan ünnepeket kell teremtenünk tehát a gyerekeink köré, amelyek valódi értéktartalommal bírnak, amelyek magukban hordozzák az ünnep lényegét.
Szerinted mi az ünnep lényege?
Az ünnep különleges idő, különbözés a hétköznapoktól. Megelőzi a várakozás, a rákészülés, kinn és benn, külsőségekben éppúgy, mint lélekben. Hálaadást és életigenlést is jelent, a múlt-jelen-jövő együttes jelenlétét, és így az örök időhöz, a kozmikushoz való kapcsolódás élményét. Van „benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból…”
Ha valódi az ünnep, megváltozik az élet ritmusa. Épp ezért nem lehet egész évben ünnepelni.
Egymást követik az intézményi nevelés keretei között, főleg óvodában a jeles napok, világnapok, ünnepek, ünnepségek, ünnepélyek, emléknapok. És még nem szóltam a nemzeti ünnepekről, a települések helyi ünnepeiről vagy az adott intézménybe járó gyerekek saját születésnapjáról. Van olyan intézmény, ahol szinte mindennap „ünnepelnek”. Természetesen szó sincs valódi ünnepről, a számtalan egymást követő ünnepies esemény ellehetetleníti és devalválja a szót, a szokást, az időt. Külsőségekben megjelenik, és a pedagógusok és a gyerekek el is játsszák az ünnepet szorgalmasan, de ez nagyon messze van a meg- és átéléstől.
Ugyanez igaz nagyon sok családban is. Egymást követik a születésnapok, névnapok, rengeteg ajándékkal, jó esetben jókedvvel, bőséggel is. De a bőség, a lakoma, a külsőségek, a tárgyak – bár lényeges elemei az ünnepnek – nem pótolhatják a boltban nem megvehető, lélekben is egymás felé fordulást, ami az énhatárok lebontásával jár.
Melyik az az ünnep, amihez leginkább kötődsz személyesen, és miért?
Hozzám az adventi várakozás áll legközelebb. Szeretem, hogy hosszú idő van a felkészülésre, szeretem a hozzá kapcsolódó családi rítusainkat, az ünnep kellékeit, a nagy találkozásokat, a beszélgetéseket, a lelassult ritmust. De mostanában már mély átéléssel fordulok a húsvét felé is. Szinte minden évben tartom a negyvennapos böjtöt, és alig várom, hogy a férjem és a kisfiam egy vödör vízzel jól meglocsoljon húsvéthétfőn.
A Luca-napi varázslatok, a Szent Iván-napi tűz vagy egy jó farsangi alakoskodás és mulatság is lázba hoz. A Márton-napi libavacsorámra várólista van… Kialakítottam a saját ünnepi kalendáriumunkat, a saját baráti, családi közösségeink részvételével. Ezek nemcsak a hagyomány, hanem a családi, baráti kapcsolataink őrzését is szolgálják, megtartanak mindannyiunkat.
Van-e olyan mese, mondóka vagy népdal, ami szerinted jól megfogalmazza az ünnep lényegét? Tehát önmagát határozza meg.
A magyar népmesék végén a záróformula például ilyen: „Na, lett aztán a forgó várban hetedhét országra szóló dínomdánom, hejehuja, lakodalom. A szegény embert s otthon maradt tizenkét fiát még aznap elhozták aranyos-bársonyos udvari hintókban. Az öreget, a fiait mind felöltöztették pompás ruhákba, amilyeneket csak hercegek szoktak viselni, a Gyurikának pedig még koronát is tettek a fejére. Hét egész hétig tartott a dínomdánom, Hencidától Boncidáig folyt a bor, a pálinka és a mindenféle lé, hét kondérban főtt az étel. Ott volt az egész ország népe, és még a sánta koldusok is táncra kerekedtek. Mikor aztán a héthetes dínomdánomnak vége szakadt, Gyurika meg a felesége, hogy egy kicsit országot-világot lássanak, tojáshéjba kerekedtek, s a Küküllő vizén útnak eredtek. Holnap legyenek a ti vendégetek. Aki nem hiszi, járjon utána.”
Ebben a záróformulában benne van az ünnep néhány nélkülözhetetlen eleme: a vigadozás, az, hogy az ünneplés orgiasztikus jellegű, hordoz pozitív jövőképet, örömteli. Része a zene, a tánc, az italozás, a humor, a vidámság. Mindezek az ünnep alapelemei. Benne van a bőség és a pazarlás, az aranykor megteremtése, a kilépés a profán világból, a lét metafizikai kereteinek megtapasztalása.
Both Gabi
Fotók: Kurucz Árpád
A teljes interjú a Magyar Kultúra magazin 2021/7. számában olvasható.
