Ugye te koreográfus vagy? - kérdezi a boldogan ugráló ruhatáros nő.
-Nem, én írok - mondom neki.
-Na, tudtam, hogy művész vagy, annyit láttalak itt. - fejezi be a halloween-i hangulatú purparlét, és mulat tovább a kabátokkal önkényesen.
Tisztára, mint a bolondok uzsonnája, mindenki eufóriában, és magával elfoglalva meg a tánccal természetesen. Az előtérben kisebb tömeg gyűlt össze, hogy láthassa az idei év nyitó szólistáit, és duóit, valamint ismerkedhessen külföldi kollégákkal, legyenek azok szakírók, táncosok vagy kuratóriumi tagok.
Novák Péter médiasztár, és a magyar hangja konferál, elővezeti a tudnivalókat a nyílt pályázati rendszerrel működő nemzetközi eseményről, bemutatja a zsűrit, felsorolja az országok neveit, ahonnan dől a táncos lábú nép, természetesen és szakmai ártalomból lenyom néhány hatásos poént a sapkája alól, amin derül a nézőtér. Következetesen Orkesztra Alapítványt mond a szervező Orkesztika Alapítvány helyett, de végül is az előbbi sokkal tágabb, és közismertebb fogalom, ezzel meg is nyugtatja magát.
Réti Anna, a 2005-ös verseny győztese indítja az estét a Lélek pulóver nélkül című, elhíresült szólójával, amellyel Lábán-díjat is nyert, valamint meghódította a X. Stuttgarti Nemzetközi Táncfesztivált, és úgymond simán berobbant a hazai kortárs tánc középpontjába. Egy ruhába zárt lélek fejlődés-tánca, olyan, mintha nem is emberi lény mozogna, csak egy kupac, valami belső kényszertől vezérelve, talán egy távirányított manga hős, aki épp öntudatra szeretne ébredni. Mindenesetre eléggé önismereti, és eléggé horrorisztikus. Most is nagyon hatásos az előadás, szinte kár volt ezzel kezdeni.
Látványban nagyon ott van, de tartalmában nem hat ennyire Nagy Andrea és Góbi Rita szintén díjnyertes produkciója, a Fehér madarak csupasz fákon című. Embernek lenni is nehéz, hát még madárnak piros tűsarkú cipőben. Számomra kissé zavaros a dramaturgia, bár nagyon szépek az ideges madármozdulatok. Gold Bea Kívánság című opusza következett a szünet után, vagyis ismét egy szóló. A lány, akinek fa sarjadt a hátából, vagy egy boszorkány, aki fává változott. Magánrítusok a képzeletbeli körön belül. A záróakkord egy lengyel háziasszony-titkosügynök kettős életéről szól. Anna Piotrowska a Misszió című darabjával végre megnevetteti az egybegyűlteket. Hiába, a lengyeleknél a színház és a tánc szervesen összetartozik. Ezt már az előadás és a megnyitó fogadás után beszélem meg Fenyves Márkkal, aki láthatóan elégedett, és, ahogy az elkövetkezendő négy nap programjait nézem, nyugodtan lehet is.
