A gödöllői Királyi Kastély adott otthont a II. Országos Egyházzene-pedagógiai Konferenciának, mely október 26-án vette kezdetét. A tanácskozás témája az egyházzene-oktatás módszertani kérdéseire összpontosított annak hogyanját, miértjét körbejárva.
A 27-ei, délelőtti ülésszak során ? az előadások az egyházzene tanításának irányait és problematikáit érintették ? szólalt fel Dr. Hoppál Péter az Emberi Erőforrások Minisztériuma kultúráért felelős államtitkára. Beszédében a keresztény erkölcsi és etikai képzésben rejlő lehetőségekről és a mindennapos énekóra művészetterápiai jelentőségéről és jellemformáló hatásairól is értekezett.
Előadásában elmondta, hogy meglátása szerint javult a kormányzat hozzáállása az egyházi iskolák, intézmények fenntartásával, anyagi ellátásával kapcsolatban 2010 óta. Hiszen előtte több alkalommal volt példa arra, hogy visszatartotta az akkori kormánypárt a számukra fenntartott normatívát, melyeket ?a polgári Kormány rendezett 2010 és 2011 között? ? mondta el. ?Az egyházi fenntartók, jogi személyek és az Állam együttműködése ? mondjuk? bátorítóbbá és testvériesebbé vált, mint volt 2010 előtt, viszont még ez sem a legideálisabb állapot? ? tette hozzá.
Majd az iskolai hit- és erkölcsoktatásra tért ki, melyek kötelezően választható modulok a nem-egyházi iskolákban is: Hoppál Péter úgy veszi észre ? emelte ki beszédében ?, hogy ez kapcsán szkepticizmus jelenik meg a nagyobb egyházi vezetők részéről. Elmondta, hogy nem világos számára ez a helyzet, hiszen a tanuló gyermekek világlátásának bővítéséhez, az előttük feltáruló választási lehetőségek szempontjából is hangsúlyos szerepet tölt ez be. ?Az, hogy a gyerek találkozzon-e az európai keresztény normákkal egyáltalán a tanulmányai során, vagy teljesen izoláltan végezze el a magyar iskolarendszert, és érettségit kapjon e nélkül a tudás nélkül ? ez a kérdés lebegett előttünk? ? osztotta meg a résztvevőkkel. ?A gyermeknek ?féloldalas? képzése van, ha nem kap egy normarendszerbe való betekintést? ? és ez Hoppál Péter szerint a gyermekektől, az általános- és középiskolai képzésekből kikerülő fiataloktól veszi el a választás lehetőségét a világi és a keresztényi életvezetési normák között.
?Ebben az összefüggésrendszerben izgalmas a felvetett téma, hogy az egyházi iskolákban hogy érvényesül az ének-zene oktatás mint a lelki nevelés egy adott módszere? ? folytatta gondolatmenetét a kultúráért felelős államtitkár. Ehhez párhuzamként az általános iskolai, mindennapos testnevelést hozta fel, amely ?csak az egyik fele annak az állami hozzájárulásnak, amely az egészséges, teljes ember kinevelését célozza meg? ? hiszen ez csak a fizikai állóképesség, a testi egészség megőrzését veszi célba. A szellemi lehetőségek, valamint az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez viszont más jellegű képzési eszközökre van szükség. ?Ennek a kialakításában lehet elementáris szerepe a mindennapos ének-zene óráknak? ? összegezte felvetését Hoppál Péter. Érvelésében a művészetpedagógia, művészetterápia legfontosabb pozitív, gyakorlati eredményeit emelte ki: ?a művészetekkel kezelt gyermek sokkal több, gazdagabb kompetenciákkal rendelkező felnőtté válik, a családban és a közösségben is jobban megállja a helyét.?
A kultúráért felelős államtitkár saját, zenetanári tapasztalataival zárta előadását, melyből azt a tanulságot szűrte le, hogy az egyházi iskolákban régóta működő rendszeres, közös éneklésnek rengeteg pozitív vonatkozása lehet a nem-keresztény intézményekben is mind a közösség, mind az azt alkotó emberek nézőpontjából. ?A célunk ezzel a programtervezettel az, hogy értékeket tartsunk meg a társadalomban és értékeket erősítsünk a kultúra oltárán is azzal, hogy ezeket a módszereket integráljuk az iskolai oktatásba? ? összegezte, valamint kifejezte reményét azzal kapcsolatban is, hogy a gyermekeknek, fiataloknak a kultúrával való közelebbi viszony kiépítéséhez is hozzájárulhat a mindennapos énekoktatás.
Fotó: Gacsádi Albert
