Mindentől messze, a szívhez közel - ÖRDÖGKATLAN

Szerencséd, hogy öreganyádnak szorítottál helyet, mondta elégedetten a megnyitóra, illetve az azt követő Quimby-koncertre helyet foglalt, a sportpályáról már minden irányba lelógó tömegbe, egy kamasz felé hatalmas tejfölös lángossal igyekvő asszony. A koncertre kellett is a fejlődésben levő szervezetbe egy lángossal bevihető kalóriamennyiség, mert a zenekar jó formaidőzítéssel játszotta el kedvelt dalait. Már ekkor is nyilvánvaló volt, hogy a helyiek nemcsak kiszolgálják a fesztivált, hanem úgy is magukénak érzik, hogy ugyancsak élvezik az előadásokat, koncerteket, kiállításokat.

 

Ennek egyik lehetséges oka, hogy az említett falvakban frekventált házak falán látható Garamvári Gábor Köztes világ című fotókiállítása, amelyet a rendezők úgy tettek közzé, hogy váltva lássa az arra járó ? márpedig a bolt, a templom környékén szinte mindenki megfordul ? a falvakról szóló fesztivál-, illetve hétköznapi képeket: a fotók érdeklődést, elfogadást és a ?téma? iránti szeretetteljes tudomásulvételt mutatnak, amire talán nem is nehéz kölcsönösséggel reagálni. Ugyanez volt az alapállása a bárkás színészek kis csapatának a Narancsligetben, ahol a Meseladik minden szélirányra felkészülten várta a kiskorúakat. A hordozható lakmuszgyerek az első nap után kimutatta az elégedettségét.

 

A program gazdagsága választásra kényszerítette a több helyen egy időben jelen lenni képteleneket, így maradt le például a Nézőművészeti Főiskoláról sajnálkozva az, aki ugyan már látta, de inkább A fehér király írójára, Dragomán Györgyre volt kíváncsi a kabócáktól(!) zengő mediterrán domborulatok egyik pincéjének teraszán. Ki tudja, hogy jó borok kellenek-e cégéres irodalmárokhoz vagy viszont, mindenesetre a pécsi Jelenkor főszerkesztője, Ágoston Zoltán akkora tömeg előtt beszélgetett az íróval, amit egy válogató atlétika verseny rendezői is megirigyeltek volna.

 

A vásári képmutogató, Boka Gábor is jelentős nézősereget tartott figyelemmel, méltán, mert az előadóművészek ősi képességeit ötvözte ebben a már többször majdnem kihalt műfajban: közönséges nyers erővel fogta a nagyérdemű figyelmét ? általában vállalhatatlan a jutalomcukorkákat hajigáló történetmondó, kivéve, ha ezt éppen a kor megannyi bevett szokására reflektálva és jókedvű iróniával teszi ? persze ott volt minden drabális gesztusa mögött a búzavirág finomságú érzékenység, ami minden ifjú szívekben élő előadóművésznél muszáj, hogy legyen.

 

A késő délután aztán jól illet egy Dutár-koncerthez, mert az énekesnő, Csőke Renáta hangjában legalább olyan sokféle titok van, mint egy forró nyári estében. Az együttes régről fennmaradt zenei kincsek értő, eltökélt közvetítője, élvezettel és bátran játszik el, alakít magára ősi zenei formákat. A Szoborparkban tartott, Braindogs címen rendezett esti koncerten Tom Waits dalait adták elő: Ripoff Raskolnikoff, Ian Siegal és több neves magyar zenész, akinek ez eget hasító éjszakája volt a földön. Tudtuk, hogy érdemes erre néhány évtizeddel és már kora reggel rávezető körökkel készülni a kacsahápogással, malacvisongással ölelt Beremendi Cement SC régi-salakos pályáján, mert a szívre hatással lesz, de hogy ekkorát üt, arra nem voltunk felkészülve.