A rendező a vasárnap zárult 10. miskolci Jameson CineFest nemzetközi filmfesztivál vendége volt, ahol Templom a dombon című legújabb filmje a versenyprogramban szerepelt, emellett alkotását nevezte Szerbia a 2014-es Oscar-díj legjobb idegen nyelvű film kategóriájába.
A Templom a dombon című film alaptörténete szerint egy szerb fiatal katona megvéd egy muszlim cigiárust a rátámadó katonáktól. A hősies tett túlélői és azok résztvevői tizenöt év múlva is magukon hordozzák az aznapi tragikus esemény történéseit. A fiatal hős apja, az ő akkori barátnője, a megvédett muszlim katona, az orvos barát, a gyilkos és a tettestárs és hozzátartozóik sorsának kimenetelét a megbocsátás és a felejtés lehetetlenségének kereszttüzében ábrázolja a film nagyszerű elbeszélői struktúrával és a csend dramaturgiai kihasználásának eszközével. Nagyszerű színészi alakítások, szép narratív ívek és a megdöbbentő történet felejthetetlen élményt nyújt a mozilátogatók számára.
A háborús gondolkodásmód értelmetlen áldozatairól és a konfliktusok továbbéléséről szóló filmet tapasztalatai szerint más és más módon ugyan, de világszerte mindenhol átérezték. Horvátországban, Boszniában és Szerbiában sokkal személyesebben élték meg a filmet, hiszen saját történetüket, életüket látták viszont benne, ott fogadták a leglelkesebben a film pozitív végkicsengését.
Más országokban viszont egyetemes nézőpontból látták a történetet, mint amiben "valakik, valahol a sorsukkal küzdenek". Srdan Golubovic elmesélte, hogy a Sundance fesztiválon, ahol a közönség legnagyobb része semmit sem tudott a délszláv háborúról, odament hozzá egy vietnámi veterán azzal, hogy ez az ő története. A rendező hozzáfűzte: egy érzelmekkel teli, jó történet "mindenkihez elér".
Mint mondta, azáltal, hogy filmjei nem a fronton, és általában még csak nem is a háború idején játszódnak, hanem a hátországban, illetve napjainkban, a saját nézőpontját érvényesítette: "a legtöbb emberhez hasonlóan én sem láttam a háborút, de a háború árnyékában éltem." És ez az utóbbi húsz évben sem változott, "olyan, mintha a múlt börtönében ülnénk" - tette hozzá. Filmjeivel - a 2001-es Telitalálattal, a 2007-es A csapdával, valamint legújabb alkotásával - ez ellen akarja felvenni a harcot: véleménye szerint, akár egy emberről, akár egy társadalomról van szó, a fejlődéshez szembe kell nézni a múlttal, és "le kell győzni" azt.
Arra a felvetésre, hogy míg A csapda című filmjében gyilkosságot gyilkosság követ, addig mostani filmjében megjelenik a megbocsátás és megbékélés lehetősége, Srdan Golubovic elmondta: az előbbi film azt mutatja be, hogy mi van, a másik pedig azt, hogy mire vágyik. "Azt szeretném, ha a társadalmunk a megbocsátás útjára lépne, de ez sokkal inkább csak egy kívánság, mintsem a valóság" - fogalmazott.
A filmjeiben szintén mindig jelenlévő alvilágról azt mondta: a háború, mint minden válságos helyzet meggyengítette és elszegényítette a társadalmat, tökéletesen "megágyazva" ezzel a maffiának. A szegénység és az értékválság miatt mostanra a maffia a mindennapi élet részévé vált a délszláv háborúban érintett országokban.
A rendező emlékeztetett arra, hogy Kelet-Európa, így Magyarország is hasonló értékválságon esett át húsz évvel ezelőtt, amikor a kommunizmust felváltotta a kapitalizmus. Szerbia még nincs túl ezen a változáson: két rendszer között lebeg - fűzte hozzá.
A rendező elmondta: jó érzéssel tölti el, hogy több mint húsz országban fogják forgalmazni a filmet - köztük az összes volt jugoszláv tagországban és az Egyesült Államokban is -, mert ez számára azt jelenti, hogy a Templom a dombon szerte a világon "képes kommunikálni a közönséggel".
Magyarországon a filmet október 10-től játsszák a mozik.
(Forrás:Kultúra.hu/MTI)
