 |
| Fotó: Gyöngyösi Levente |
?A nagy vízválasztó a Zeneakadémiára való felvételim volt. Ha nem vettek volna fel, maradhattam volna a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, de a szívem mélyén éreztem, most dől el, hogy lesz-e belőlem valami, valaki? ? meséli Nyakas Orsolya, aki már a felvételi évében versenyeken vett részt, de visszagondolva úgy látja, ez még mind csak a kezdet volt. ?A Zeneakadémián rengeteget erősödtem, elkezdett kikristályosodni, hogy mi lesz az én utam. A Fischer Annie Ösztöndíjnak köszönhetően egyre több koncertem van, már otthon érzem magam a színpadon. Az egyik meghatározó élményem például Gyöngyösi Levente szerzői estje volt. Technikailag erőt próbáló feladat volt felkészülni, de végül a helyemen éreztem magam. Emlékezetes volt a 2015. nyári finnországi turné is az Orfeo Zenekarral, csodálatos helyeken zajlott a két koncert, korhű ruhákban, igazi ínyenc falat volt a műsorral együtt.?
A Fischer Annie-ösztöndíj segítette Orsolyát a zeneakadémiai tanulmányok finanszírozásában, mivel a korábban bölcsészkaron töltött félévei miatt tandíjat kellett fizetnie, ennél azonban még fontosabbnak tartja a művésznő, hogy az ösztöndíjnak köszönhetően sokan megismerhették. Jelenleg az Oratóium- és dalének mesterképzés végéhez közeledik. ?Készülök a májusi diplomakoncertemre, melynek műsora kedves a számomra. Olyan darabok sora, amelyeket nagyon szeretek énekelni. Közben folyamatosan tanulok más szerepeket, dalokat is, szeretném még bővíteni a tudásom képzéseken, kurzusokon is. Azt szoktam mondani, hogy ha az ember valamit vállal, akkor azt csinálja jól, vagy inkább ne csinálja, mert félgőzzel nincs értelme. Ez motivál a repertoártanulási folyamatban is. Ha már valamit elkezdtem, a lehető legtöbb energiát, munkát belefektetem, nem számít, hogy mekkora közönségnek, hol és milyen honoráriumért ? mindig a maximumot kell nyújtani. Példaképeim mindazok a művészek, akikben a művészi nagyság és emberi nagyság békésen megfér? ? fogalmazza meg az énekes. Kitartását, szorgalmát és tehetségét pedig bizonyítja a róla megjelent kritika is.
 |
| Fotó: Király Kriszta |
?Van a jelenségben és a hangban valami pasztellszínű és harmatos; ám az rögtön nyilvánvaló volt, hogy nagyszerűen kontrollálja a zenét és a technikát egyaránt. Mikorra pedig egészen kinyílt, kiderült, hogy talán az övé a legnemesebb hang a három Theodora közül, és finom eszközeivel a tragikus végkifejlet során a címszereplőben rejlő nemességet és belső erőt is igen meggyőzően tudta érzékeltetni? ? írják róla Händel Theodora című darabja kapcsán a Revizorban.
?A három felvonásra három énekesnőt jelölt ki Theodora szerepére Vashegyi György, az est karmestere? ? meséli az előadásról Orsolya. ?Nekem jutott a harmadik, a számomra legkedvesebb rész. Megtisztelő volt, hogy én fejezhettem be a darabot ? bár természetesen az egész szerepet megtanultam. Nagyon boldogan olvastam a kritikát, hatalmas öröm, hogy amit a szerepből éreztem, azt ? e sorok alapján ? sikerült is átadnom. Theodora karaktere nagyon közel áll hozzám. A tisztasága, az önzetlensége, a hite és a hűsége Isten és a szerelme iránt ? mindezért vállalva a halált ? hihetetlen rokonszenvvel ruházza fel. Csodálatos, ritka jellem, nagyszerű egy ilyen karaktert megformálni. Meghatározó élmény volt.?
 |
| Fotó: Hegedűs Gábor |
Theodora mellett azonban más szerepeket is énekelt már Orsolya. ?Gyöngyösi Levente Karácsonyi oratóriumából énekeltem a teljes szopránszerepet, azon kívül van néhány olyan a repertoáromban, melyet teljes egészében még nem énekeltem el koncerten, csak részleteket belőlük. Például a Concerto Budapesttel szintén Händel Theodoráját, a MÁV Szimfonikusokkal Haydn Teremtésének szoprán szerepét. Jelenleg Mozart-szerepeknek örülnék legjobban. A későbbiekben majd eldől, ahogyan a hangom érik, milyen lehetőségeket tartogat számomra a jövő.?
Wéber Anikó
