Igazi csemege lehet nemcsak a szakmának, hanem a műkedvelő és laikus közönségnek is az a kiállítás, mely október 10-én nyílt meg Miniképek ? Képpárok címmel a Mechwart ligetnél található Vízivárosi Galériában. A tárlat a kezdetektől fogva kiemelt szerepet kap a Magyar Festészet Napja rendezvénysorozatban, mely már 16 éve mutatja be a hazai kortárs festészet eredményeit és alkotásait. Mintegy száz festő készül minden évben egy 20x20-as méretű festménnyel az eseményre.
Az idei rendezvény azonban különbözik a korábbiaktól. A 2017-es Miniképek-tárlat ezúttal két helyszínt is kap, és a 120 meghívott festő egyik fele a Vízivárosi Galériában, a másik október 20-tól a budapesti Vigadó Galériában mutathatja be a frissen készült műveit az érdeklődőknek. Ebből az alkalomból a kiállítás koncepcióján is módosítottak: idén nem egy, hanem két miniképet, vagyis egy képpárt kértek az alkotóktól. Ennek eredménye egy sor színes, látványos, figuratív és nonfiguratív mű lett, amelyeket az alkotók a legkülönbözőbb elvek, témák és technikák szerint készítettek el.
?A két kép festése összetettebb alkotói folyamat, a képpároknak lehetnek gondolatbeli, stílusbeli, motívumbeli, kompozícionális, színei, formai, technikai összefüggései vagy éppen ? és ezt is tapasztalhatjuk ? ellentétei. A két kép erősítheti, kiegészítheti egymást, mélyebben fejezhet ki egy-egy festői programot, ars poeticát, látásmódot. Vannak, akik ellentétekre építenek, mások a kiegészítésre, a harmónia megteremtésére törekszenek, megint mások a nagyon összeépülő kompozíciókat részesítik előnyben, ahol a két kép csak együtt tud érvényesülni, szétválasztani őket nem lehet. Vannak elszakadást megjelenítő alkotások is, izgalmas, amikor két külön téma jelenik meg egy-egy képpáron. Bizonyos alkotók az elrendezéssel is variálnak: izgalmas, hogy mikor helyezi el horizontálisan és mikor függőlegesen a két képet a művész. Ezen a kiállításon a szigorúan geometrikus művek kicsit visszaszorultak, úgy látszik, majd a Vigadóban több lesz az olyan festő, aki ezt a szemléletet követi? ? emelte ki Feledy Balázs művészeti író a megnyitón.
A Vízivárosi, valamint később a Vigadó Galériában látható anyag darabjai között csupán egy közös vonást találni: a méretüket.
?A művész számára az első eldöntendő kérdés az, hogy milyen méretű lesz a kép. A kép mérete természetesen igazodik a festői vízióhoz, szándékhoz. Egy-egy nagyobb méretű képnél olykor azt érezhetjük, hogy jobb lenne kisebb méretben, de a kisebb méretű képeknél is tapasztalhatjuk néha, hogy nagyobb méretben kellett volna megfesteni őket. Egy biztos: egy mű elkészültének nem döntő szempontja, de nem is elhanyagolható összetevője a méret, remekmű született kisebb és nagyobb méretben egyaránt. Az egységes méret egyébként ezen a kiállításon látszólag börtön, de igazából a festői szabadság új felületét adja? ? tette hozzá a művészeti író.
A Vízivárosi Galériában megrendezett kiállítás másik különlegessége, hogy a művészek között idősebb, díjazott, irányt mutató és meghatározó mesterek, valamint fiatalabb, pályakezdő alkotók egyaránt szerepelnek. Az idősebb művészek munkái között ráadásul egy unikum is megtalálható: a 2017. szeptember 10-én elhunyt Szilárd Klára festőművész képpárját is bemutatják a tárlaton, melyet utolsó munkájaként tartanak számon.
A megnyitó díjátadóval zárult. Matiszlovics Tibor, a MANK Nonprofit Kft. szolgáltatási igazgatója adta át a 200 ezer forint összegű díjat, melyet a nyertes, iski Kocsis Tibor festőművész vehetett át. ?A mi feladatunk valójában az, hogy a művészeket támogassuk? ? mondta az igazgató.
A megnyitón közreműködött a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatója, Ferge Elizabet fiatal hárfaművész, aki kortárs amerikai zeneszerzőktől játszott el két darabot a résztvevőknek. A kiállítás kurátora idén is Zöld Anikó festőművész volt.
Révy Orsolya
