Borbély Bence Regő: A trendek helyett kizárólag önmagunknak akarunk megfelelni

Hogyan indítottad a cider groove létrejöttéhez vezető egyéni zenei pályád?

Anyukámnak köszönhetően gyerekkorom óta a zene világában élek. Ő jelenleg is énektanár, a dédpapám pedig zeneszerző volt. Anyával rengeteg zenét hallgattunk gyerekkoromban, és koncertekre jártunk, többek közt az ő kórusának koncertjeire is. Akkor keltette fel az érdeklődésem a hangszeres zene, amikor a kórusában éneklő fiatalok egy része zenekart alapított, és a kórus fellépéseinek keretén belül előadták a saját szerzeményeiket.

Az általános iskolai felvételit megelőzően azon gondolkodtak a szüleim, hogy talán érdemes lenne zeneiskolába íratni engem, de semmit sem akartak rám erőltetni. Aztán érdekes módon úgy alakult a helyzet, hogy pont volt valami elintéznivalója anyukámnak a zeneiskolában a felvételi idején, én pedig vele tartottam.

Nagyon megtetszettem a dobtanárnak, Mizsák Istvánnak. Miután kiderült, hogy nem vagyok felvételiző, behívta az édesanyámat, és mondta neki, hogy mindenképpen fel szeretne venni – így kezdődött el a zenei pályafutásom.

Nyolc évig tanultam klasszikus ütőzni. Ötödik osztályos koromban már látszódott rajtam, hogy nem feltétlenül a klasszikus zene és a dallamhangszerek kötnek le igazán, hanem a dobszerkó. Ennek hatására a tanárom elvitt egy meghallgatásra Geröly Tamáshoz, a Bartók Béla Zenei Konzervatórium jazzdobtanárához, akivel nagyon jó viszonyt ápolt. Akkoriban még abszolút nem volt nálam képben a jazz. Néha ugyan szólt otthon jazz-zene, de helyette főként olyan magyar zenekarokat hallgattunk, mint az LGT és az Omega.

Geröly Tamás Sárvári Kovács Zsoltot ajánlotta figyelmembe, aki a Tóth Aladár Zeneiskolában tanított jazzdobot. Elmentem oda felvételizni. Hál’ istennek fel is vettek, így hatodiktól nyolcadikig párhuzamosan jártam a két zeneiskolát jazzdobon, meg klasszikus ütőn. Ekkor kezdett magába szippantani a jazz és a dobszerkó világa, és ekkor kezdett bennem körvonalazódni, hogy amikor gimnáziumba kerülök, mindenképp a budapesti Bartók-konzervatórium jazztanszakára szeretnék felvételizni.

Felvételiztél és fel is vettek. Ezután hogyan folytatódott az utad, hogyan kötöttél ki a Póka Egon Művészeti Akadémián?

Öt éven át tanultam Geröly Tamástól és Serei Dánieltől, ezt követően nagyon szerettem volna a Zeneakadémiára menni, de máshogy alakult a helyzet. Helyette a Kőbányai Zenei Stúdióba mentem, ahol három évet töltöttem, és ahol bekerültem a popzenei közegbe. Nagyon sok barátot, zenésztársat, szakmai kapcsolatot szereztem.

Itt hozzáteszem, hogy a PEMA Szerzői változatban látható – a videóban vendég-közreműködőkkel kibővült – új zenekaromból két taggal is ott barátkoztam össze: a gitáros Szóka Barnabás osztálytársam, a basszusgitáros Ujj Misa pedig évfolyamtársam volt.

Felvételiztem, fel is vettek, most másodéves vagyok – éppúgy, ahogy Barna és Misa. Itt olyan emberekkel vagyok körülvéve, akiknek mindenük a zene.

A saját zenekarod mellett többek közt L.L. Juniornál és T. Dannynél dobolsz. Az iskolai tanulmányaid mellett hogyan tudtál jelen lenni a mainstream zenei közegben?

2022-ben indult legelső, ma is aktív mainstream formációm, a Nemazalány x Sofi, majd ’23-ban jött a Bruno x Spacc nevű rapperformáció. Ezek mellett dobolok Oliver Wolf zenekarában. Az egyik koncertünkön meglátott a közönség soraiban jelen lévő L.L. Junior, és felkért, hogy doboljak nála – így csöppentem bele ’24 augusztusában a zenekarába, ahol zenekarvezető is lettem. Ahogy az övében, úgy T. Danny zenekarában is játszanak barátaim, utóbbiba az ő meghívásukra kerültem.

A cider groove további tagjai mely előadók oldalán zenélnek?

Ujj Misa Deshnél basszusgitározik, Szóka Barnabás pedig az egyik legkeresettebb hazai session zenész, aki nem mellesleg a Hangfoglaló Program által támogatott Gently da Spittah zenekar egyik tagja. Horváth Béci, aki az angliai Leeds College of Music egyetemen tanult, a hazai zenei élet egyik megkerülhetetlen alakja, akivel nem mellesleg L.L. Juniornál és Oliver Wolfnál is együtt zenélünk.

Közismert projektekben részt vevő zenészekként miért éreztétek szükségét az új, közös formációnak?

Pont azért, mert mindenki nagy előadóknál játszik, másvalaki zenéjét muzsikálja, és szerettünk volna egy olyan projektet, amiben minket és a személyes zenei világunkat tükröző zenét játszunk. A PEMA Szerzői változatban jelent meg az első, airplane mode című instrumentális dalunk, amiben több barátunk is közreműködik. Sorolom a felállást. Billentyűk: Horváth Albert, vokál: Nagy Zsófia, ütős hangszerek: Tarr Gergely, szaxofon: Cserta Balázs, harsona: Csapó Krisztián, trombita: Hámori János.

Milyen zenei hangzás megvalósítása a célotok?

Az airplane mode-ban igyekeztünk valami olyat létrehozni, ami a magyar könnyűzenei életben még nincs – remélhetőleg sikerült, és a jövőben is sikerülni fog. A hangzás nem kifejezetten jazz, nem is fusion. Egyedi. Egyelőre ez az egy dalunk jelent meg, de azon dolgozunk, hogy jövőre már minimum egyórás műsorunk legyen, amivel koncertezni tudunk. Az időpont-egyeztetés és a fellépésszervezés nem lesz egyszerű ennyire foglalkoztatott zenészekként, de azon vagyunk, hogy eljussunk a nagyközönséghez.

Az a jó, ha a zenénk örömet okoz nekünk, az pedig még jobb, ha másoknak is örömet okoz, akárhányan is legyenek a „mások”. Annyi időt töltünk a fősodorban zenéléssel, hogy felüdülés attól eltérőt játszani.

Fotó: Sorok Péter/Kultúra.hu