Az együttes Lukács bérletének nyitóhangversenye Mozart A-dúr szimfóniájával kezdődik, amelyet a zeneszerző tizennyolc esztendős korában komponált.

Paul Hindemith késő öregkoráig szeretett modellvasúttal játszani. Zenéjében szintén van valami játékos vonás. Úgy vélte, a 20. században is érdemes feltámasztani a barokk concertók lüktető-motorikus ritmusvilágát, polifon szólamszövését, persze modernebb, érdesebb-csípősebb harmóniákkal. Paul Hindemith Németországtól Amerikáig, s onnan Svájcig ívelő életútja során tanárként, zeneelméleti könyvek szerzőjeként, hegedű- és brácsaművészként és világszerte turnézó karmesterként is sikeres volt. Fafúvós hangszerekre, hárfára és zenekarra írt három tételes Concertója 1949-ben, a Columbia Egyetem felkérésére készült. A darab szólistái ezúttal a zenekar tagjai lesznek.

Georges Bizet mindössze tizenhét tavaszt látott, amikor belekezdett az ugyancsak négytételes C-dúr szimfóniába. Neki ez volt az első komoly kísérlete a műfajban (Mozart majd’ másfél tucat szimfóniát írt már az A-dúr előtt, s épp kerek tucatot utána). Ezzel a művel zárja koncertjét a Nemzeti Filharmonikusok Zenekar.

A hangversenyen közreműködik: Kovács Imre fuvola, Horváth Béla oboa, Szatmári Zsolt klarinét, Bokor Pál fagott, Sipkay Deborah hárfa, valamint a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, vezényel: Somos Csaba.

Nyitókép: a hangverseny szólistái. Fotó: Csibi Szilvia