- Az Ory grófja a ritkán színre kerülő Rossini-művek közé tartozik. Hogyan esett erre az operára a választás?
- A fesztivált rendező Budapesti Fesztiválközpont igazgatónője, Zimányi Zsófia említette először ezt a darabot. Emlékezett egy régi, tévés adaptációra, az a produkció ugyanis az egyik kedvencévé tette az operát. Ötletét a szegedi színház vezetősége is örömmel fogadta. Mivel az igazgató asszonynak tetszett az előző, szegedi rendezésem, a Figaro házassága, így engem kértek fel, hogy az Ory grófját színre vigyem. S bár nekem nem jutott volna eszembe ez a vígopera, ahogy dolgozni kezdtem a darabbal, egyre jobban megszerettem.
- Ebben gondolom szerepet játszott az is, hogy részben ismerte a művet, hiszen A reimsi utazás újragondolása...
- Szinte ugyanaz a zenei anyaga, s azzal a darabbal korábban már sokat foglalkoztam. Amiatt is örömmel vállalkoztam a feladatra, mert így többedik alkalommal dolgozhatom együtt Pál Tamással. A karmesternek már kórustagként is csodáltam tudását, kivételes muzikalitását. Zseniálisan valósítja meg azokat a zenei elképzeléseket, amelyeket egy ilyen, nem könnyű darabnál kell. A vígoperánál egyébként mindig az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy nem szóról-szóra kell visszaadni a művet, hanem a szellemiségét kell megjeleníteni. Az embernek ugyanazt a hatást kell keltenie, ahogyan a darab a bemutatásakor hatott. S nagyon lényeges, hogy ne legyenek erőltetettek a helyzetkomikumok, a karakterek adják magukat. Nálam a zene és a szöveg mindig egyenrangú.
- Ez abban is megmutatkozik, hogy a fordítást magára vállalta.
- Igen, Kenesey Judit dramaturggal együtt, mert lényeges volt, hogy modernizáljuk a szöveget, s kicseréljük azokat a poénokat, amelyek ma már nem jelentenek semmit, és olyan párbeszédekkel helyettesítsük, amelyek a karaktereket támogatják. Fontos, hogy a librettó egyértelművé tegye, kinek milyen szándékai vannak, honnan indul és hová érkezik. Emellett igyekeztünk a francia szöveg rímelését is megőrizni.
- A színpadkép is számos vicces elemet tartalmaz, ilyenek például a meztelen katonákat ábrázoló domborművek vagy az utcatáblák. A Rue de Jérusalemet értettem, hiszen a darabban keresztes háborúba mentek a férfiak, na de a Rue de Maqueaux?
- Makó, franciás írásmóddal... Időbe telik, amíg a nézőtéren rájönnek a jelentésére, de akkor végighullámzik a nevetés a sorokon. Szegeden ugyanis a "Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" - szólásnak külön jelentése van, hiszen ez a város 30 km-re fekszik... Azt kevesen tudják, hogy mindez nem Makó városára utal. A monda szerint ugyanis II. András seregében akadt egy Makó nevű lovag, aki a hajóúton alaposan felöntött a garatra, így amikor meglátta Spalato, azaz Split városát, hevesen imádkozni kezdett, mert azt hitte, már a Szentföldön van...
- Miért az I. világháború korába tette az előadást?
- Rossini operája eredetileg a keresztes háborúk idején játszódik. 1828-ban, amikor komponálta, olyasfajta nosztalgiával fordultak a XI-XIII. század felé, mint amilyennel most mi gondolunk a századforduló időszakára. S a darab által felvetett gond, a férfiként viselkedő nők, a nőként megjelenő férfiak, a nemi szerepek felcserélődése napjainkban is problémákat okoz... A századfordulón jelentek meg a férfit kasztráló végzet asszonyai. Így más jelentése van az öltönyös nőknek és a pongyolás férfiaknak. Mindezzel jól lehet játszani, a téma pikantériája, sikamlóssága miatt. S a századfordulón születtek a női emancipációért folytatott mozgalmak, akárcsak a némafilm, amelynek eszköztárát igyekeztünk belopni a játékba.
- A Thália színházi előadásban a grófné szerepében, Miklósa Erika is színpadra lép. S bár ön csak két esztendeje diplomázott, világsztárokkal már volt dolga, hiszen vizsgarendezésében José Cura énekelte Otellót...
- Az argentin énekes-karmesterrel nagyon jó volt dolgozni, sokat lehetett tanulni tőle. Érdekes volt megfigyelni, hogy egy utazó világsztár, akinek néhány napja van csupán, milyen rendkívüli művészi alázattal követte a rendezői utasításokat. Két apró kívánsága volt, amit könnyen teljesíteni lehetett. Egyébként mindig a szereposztást figyelembe véve igyekszem kialakítani a koncepciómat. De azzal is tisztában vagyok, hogy a sikeres előadáshoz kevés a jó színrevitel. Nemcsak a rendezésnek kell értelmeznie a művet, hanem a látványnak, a díszletnek, a jelmeznek, és ugyanilyen fontos a világítás, valamint a fények tervezése. Az ötödik alkotónak pedig a dramaturgot tartom, ő az, aki a rendező mellett ezt az egész produkciót átlátja. S mindig a mű valódi mondandójához igyekszem igazítani a rendezői eszközöket is. A szereplők közötti legpontosabb viszony érzékeltetése a legfontosabb cél.
- Abban, hogy Szegeden, az Otellóval debütálhatott rendezőként, szerepet játszott, hogy szinte ebben a teátrumban nőtt fel.
- Igen, hiszen édesanyám huszonkét esztendeje dolgozik a teátrumban, volt közönségszervező, öltöztető. Így gyerekkoromtól ott voltam az előadásokon, később pedig énekeltem is a teátrum kórusában. A bátyám, Anger Zsolt is itt kezdte a karrierjét, a Próbatársulatban, ebben a szegedi, alternatív együttesben. Rengeteget jártunk Budapestre, volt olyan hétvégénk, hogy öt-hat előadást néztünk végig. A színházak mellett persze az Operaházba is beültünk... A családom segítségére most is számíthatok, édesanyám végignézi az összes produkciómat. Adok a véleményére, akárcsak a bátyáméra, Zsolt színészként és rendezőként egyaránt hasznos tanácsokat ad.
- Azért úgy tűnik, az Operaház kórusában töltött esztendők inkább a zenés színház felé terelték...
- Először a József Attila Tudományegyetem földrajz szakát végeztem el, de közben már énekeltem a szegedi kórusban, emellett konzervatóriumba jártam. Majd az Opera mellett a Színművészeti Egyetem színháztudományi szakát végeztem el. De már akkor is tudtam, hogy rendezni akarok, s úgy véltem, a zenés színházi színrevitelt a legjobban az opera szülőföldjén, Velencében tanulhatom meg. Walter Le Moli, a pármai színház igazgatója, a torinói teátrum művészeti vezetője lett a mesterem. Nagyon hasznos volt a kórusban töltött idő, hiszen elsajátítottam az operarepertoárt. Figyeltem a rendezőket is, hogy ki milyen eszközökkel dolgozik, hogyan tudja elérni, hogy a szándékai a lehető legpontosabban megvalósuljanak, s miként vezeti a színészeket, az énekeseket. S a színpadról figyelni a művészeket, a közönség reakcióit, szintén nagyon tanulságos. Egyébként azok a produkciók voltak rám a legnagyobb hatással, amelyekben pontosan le voltak fektetve az irányvonalak, amelyek mentén meg kell szólaltatni a művet. Ezek az előadások képesek ugyanis lelkileg is erőteljesen hatni a publikumra.
- Először az Otellót vitte színre, azután a Figaro házassága következett, ebben a szezonban pedig az Ory grófja. A kritikák eddig mindegyik rendezéséről dicsérően számoltak be. Hogyan tovább?
- A zenés színház a nagy szerelem, de nehéz csupán operarendezőként elindulni a pályán, s én magam is szívesen kipróbálnám magam prózai darabban is. Hiszen nem érdemes egyetlen kis kikötőben lehorgonyozni... A Szegedi Nemzeti Színházzal tárgyalunk egy következő produkcióról, s remélem, két külföldi felkérésnek is eleget tehetek. Folyamatosan keresgélem a lehetőségeket. S minden feladatomat újabb és újabb bizonyítási lehetőségnek tekintem.
- Milyen darabokat vinne szívesen színre?
- Sok régi szerelmem van, ezek között akadnak kuriózumok és populáris darabok egyaránt. Szeretném színpadra állítani például Verdi Aidáját, mert egyáltalán nem tartom statikusnak, s ebből a darabból még sosem láttam számomra maradéktalanul elfogadható rendezést. Nagyon izgatnak Mozart művei, akárcsak Gluck operái. Örömmel állítanám pódiumra az Iphigenia Auliszbant és az Iphigenia Tauriszbant is. A DLA-dolgozatomat is ezekből a darabokból írom, s még egy évem van a doktori vizsgámig. Úgy érzem, ezzel a területtel is foglalkoznom kell.
