A Bethlen Téri Színház épülete 1929 óta a kultúrát szolgálja. Színházként indult, amelynek társulata Kellér Dezső főrendező darabjaival, kabaré-előadásokkal szórakoztatta a nagyérdeműt. 1933-tól egész estés előadásokkal színesítették a repertoárt,
mások mellett Csortos Gyula, Sulyok Mária, Fedák Sára, Kiss Manyi, Gózon Gyula, Feleki Kamill, Kazal László és Bánhidy László lépett fel a színházban.
1937-ben az intézmény csődbe ment és bezárt, majd mintegy ötven éven keresztül moziként üzemelt. 1986-tól 1996-ig-től a Rock Színház otthona volt, 1997-ben a Közép-Európa Táncszínház költözött ide. 15 évig, 2011-ig a minisztérium fenntartásában működött. Szögi Csaba és Éberhardt Klára ekkor már másfél évtizede e falak között dolgozott, elhatározták, hogy megmentik a helyet a bezárástól, és megalapították a Bethlen Téri Színház Nonprofit Kft.-t Karlik Józseffel együtt. Addig csak táncelőadások helyszíneként szolgált az épület, ekkortól már más műfajok iránt is nyitottak.
Olyan kortárs színházi miniközpontot hoztak létre, amely műfajilag gazdag és széles kínálatot tud nyújtani.
Emellett tehetségkutató programot is indítottak koreográfusok, színházi rendezők, társulatok, újcirkuszi előadások és fotósok számára. Ezt azóta is küldetésszerűen csinálják.
Éberhardt Klára koordinációs vezető elmondta: befogadó színházként kezdetben a kortárs táncra alapoztak. Számos olyan kisebb produkcióval, társulattal kerültek kapcsolatba, amelyeknek nem volt játszóhelyük, de ebben a helyzetben kölcsönösen segíthették egymást. Örülnek a visszatérő produkcióknak és előadóknak, például Jászberényi Gábor és Földes Eszter, akik korábban a Találkozások tehetségprogram keretében mutatkoztak be ezen a színpadon, a Spirita Társulattal nemrég visszatértek a Bethlen Téri Színházba.
„Ekkoriban szűnt meg a Merlin Színház, amely meghatározó szerepet töltött be a társulatok bemutatkozásának elősegítésében. Ilyen volt a Gödör Kulturális Központ is, amely a táncelőadások mellett koncerteknek is helyet kínált. A megszűnésükkel két komoly bemutatóhelyszín esett ki a budapesti kulturális kínálatból” – tette hozzá Szögi Csaba művészeti igazgató. Egy kilencven férőhelyes színháznak nincs bevételkényszere, ilyen értelemben célközönsége sem.
Kizárólag a szakmaiság vezérli, motiválja őket, nem a jegybevételek.
Azon dolgoznak, hogy a fiatalok, a belépők, a kísérletezők, az új hangok fellépési lehetőséghez jussanak.
„Volt olyan táncszínházi előadás, amelynek rendezője azt kérte, hogy vegyük ki az első sort. Ilyenkor nem gondolkozhatunk azon, hogy gazdaságilag ez mekkora kiesést jelent. Sokkal fontosabb, hogy a produktum olyan lehessen, amilyennek az alkotó megálmodta. Ez nekünk és a nézőnek is sokkal izgalmasabb.”
Váczi László másfél éve ügyvezető igazgatóként csatlakozott a stábhoz. Feladata a szervezet fejlesztése. Ő a beszélgetés során a színház mottóját hangsúlyozta, amely szerint itt a múlt és a jelen randevúzik. „Ez találkozóhely, ahol generációk, nézők és műfajok randevúznak. Nem hiába kapta a Találkozások címet a Bethlen Téri Színház saját sorozata, melyben koprodukciós partnereinkkel hozunk létre prózai, verses és újcirkuszi produkciókat. Amíg a nézőtéren a fiatalok és idősebbek együtt szórakoznak, addig a színpadon a mai és a »nagy generáció« tagjai találkoznak egymással, mint Földes Eszter és Udvaros Dorottya, Tordai Teri és Horváth Lili vagy Igó Éva és Zoltán Áron.
Egyik legfontosabb küldetésemnek tartom, hogy ez a szívvel-lélekkel működő színház a nagyközönség számára is ismertté és elismertté váljon, és továbbra is több generációnak is kulturális teret, míg a művészeknek lehetőséget biztosítsunk. Ezen cél elérése érdekében egy szervezetfejlesztő cég bevonásával elkezdtünk egy komoly belső átalakítást, jelenleg pedig azon dolgozunk, hogy a közösségi médiumokban és a sajtóban is láthatóvá váljunk.”
Amikor a színház ajtaján belépek, olyan érzésem támad, mintha egy régi filmben találnám magam,
jegyeztem meg. „Többen mondták már, hogy nálunk olyan, »mintha a nagyihoz mennék«. A színház 1929-ben alakult, és az épülete az 1930-as évek hangulatát idézi. Mi is ebből indultunk ki, egyrészt mert ez illik ide, másrészt mert a dizájn darabjait lomtalanításokon válogattuk össze” – mondta Szögi.
„Ez kamaraszínház, ami stúdiószínházi méretű. A munka nagyüzemben folyik: rengeteg bemutató és előadás van, amelyekhez a próbaidőt, a főpróbát, a fotóspróbát, a beállást és a technikát is biztosítani kell. Egy évben mintegy kétszáz előadást tartunk, így a legnagyobb problémánk az, hogy nincs szabadnapunk. Az itt dolgozó tízfős stáb életében komoly feszültséget okoz, hogyan tudjuk megoldani, hogy ne dolgozzunk mindennap” – magyarázta a művészeti igazgató.
A járvány óta folyamatosan újratervezésben zajlik a munka, mondta el Éberhardt Klára. A bevételük csökkent, de arra elég volt, hogy talpon maradjanak. Annak ellenére, hogy minden energiájukat a munkájukba fektetik, tudomásul kellett venniük: nem biztos, hogy lesz eredménye, a vírushelyzet bármikor bármit felülírhat. Szögi hozzátette: amikor 2020 tavaszán három hónapig nem tudtak kinyitni, az adminisztráción és a fesztiválrendszerükön változtattak. Streamre nem volt pénzük, ezért a Közép-Európa Táncszínház jogtiszta felvételei közül válogattak. „A rendkívüli lett a normális” – jegyezte meg Váczi László.
A koronavírusos megbetegedések miatt ugyan vannak elmaradó előadásaik, de annyira sűrű a programjuk, hogy ezek nem számottevő mértékűek. Januárban 27 előadásuk lett volna, és öt maradt el közülük.
Évről évre négy tematikus fesztivált szerveznek.
A Sissi Őszi Tánchéten a vidéki táncműhelyek mutatkoznak be, a Nemzeti Monotánc Fesztivál egyszemélyes, dramatizált táncelőadásokra épül. A Föld napja köré szerveződő Globe Feszt elsősorban óvodásoknak és iskolásoknak szól, témája a környezettudatosság. A Vendégváró Fesztivál a határon túli magyar színházakat, társulatokat látja vendégül a Bethlenben. „Felajánljuk nekik, hogy három-négy napra vegyék használatba a tereinket, és olyan tartalommal töltsék meg őket, ami leginkább jellemző rájuk. Így ha az érdeklődő eljön, és megnézi őket, lesz fogalma arról, hogy például milyen a nagyváradi Szigligeti Színház” – tudtuk meg Szögi Csabától.
A tavalyi volt az első hibrid Vendégváró fesztiváljuk: az Újvidéki Színház társulata személyesen, a sepsiszentgyörgyi M Stúdióé viszont online vett részt rajta. Idén januárban a felvidéki Csavar Színház volt a meghívott.
A vendégvárást a kezdetektől komolyan veszik: amikor a társulat az első előadást megelőző napon megérkezik, szeretettel és magyarosan, egyebek mellett pálinkával fogadják őket, fogalmazott Éberhardt Klára. Amikor a Közép-Európa Táncszínház Erdélyben turnézik, őket is hatalmas szeretettel fogadják. Betekintést engednek az életükbe, amelyet az itthoni közönséggel is meg szeretnének osztani.
A meghívott társulatokat arra kérik, hogy lehetőség szerint gyerek- és ifjúsági előadásokat is építsenek be a programba, mert fontos, hogy több korosztályt is meg tudjanak szólítani. A Csavar Színház idén két ilyen előadást is hozott; Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon és az Asszooony!!! – Buták versenye című népmesét.
A színház 2001 óta a Bethlen Galériának is helyet ad, ahol jelenleg Blaskó Bence A képek mutatnak engem, a képek mesélnek helyettem című kiállítása látható.
Fotók: Kultúra.hu/Markovics Z. Kristóf
