A cseh főváros örök idegenforgalmi szenzációjának számító híd a hiedelmekkel ellentétben azonban nem az első átkelő volt Prágában. A 10. századból származó oklevelek már említést tettek egy fahídról, a Károly-híd elődjének számító Judit-híd 1170-től állt a Moldva folyón. Az I. Vladislav feleségéről elnevezett híd alacsony építésű és keskeny volt, 1342-ben egy árvíz pusztította el, az eredeti Hídkapu azonban még mind a mai napig látható a folyóparton.
A napjainkban Károly-hídként emlegetett átkelő építését IV. Károly rendelte el 1357-ben, a munkálatok megkezdésének legszerencsésebb időpontját királyi asztrológusok és a számmisztika tudósai számították ki. A csillagok állása alapján az alapkövet maga IV. Károly fektette le 1357. július 9-én, reggel 5 óra 31 perckor. A 135797531 számsorként is feljegyzett dátum elölről és hátulról olvasva is ugyanazt a napot adja ki, a különleges számsor ma a híd egyik végén álló toronyra is ki van függesztve.
A királyi híd építésével a 27 éves Peter Parlert bízták meg, a munkálatok azonban csak a következő század elején fejeződtek be. Az építéshez mészkövet használtak, a legendák szerint a habarcshoz tojást kevertek, abban bízva, hogy így erősebb lesz a kövek közti ragasztás. Bár ezt sosem sikerült bebizonyítani, a modernkori vizsgálatok valóban kimutatták szerves eredetű anyagok nyomait.
Az üzleti szellem már a 15. században is jelen volt, így miután elkészült, vámot szedtek a hídon, és az átkelőknek egészen 1815-ig kellet fizetniük. A középkorban hamar a városi élet központja lett, kereskedtek és ítélkeztek is rajta, sőt nem egyszer lovagi tornák helyszínéül is szolgált az 520 méter hosszú, és közel 10 méter széles híd. Az ítélkezést többször helyszíni büntetés-végrehajtás is követte, fejek tucatjai hullottak a hídról az évszázadok során. 1621. június 21-én például egy Habsburg-ellenes felkelés 27 elítéltjét fejezték le a hídon.
A híd 650 éve íródó története során számos jeles eseménynek volt szemtanúja, vagy éppen szenvedő alanya: 1432-ben hatalmas árvíz vonult le a Moldván, ami három pillért is tönkretett. A harminc éves háborúban svéd királyi csapatok foglalták el a folyó jobb partját, a túlsó part bevételéért vívott harc gyakorlatilag a hídon zajlott le. A 17. és a 18. században jelentős csinosításon ment át az építmény, ekkoriban kerültek rá az első világhíres barokk szobrok. Ma összesen harminc alkotás látható a hídon, az utolsó 1938-ban került oda. A szabadtéri "szoborgaléria" ötletét egyébként a római Angyal-híd adta. Legendák szerint a híd szobrai éjjel elhagyják helyüket, hogy a járókelők között elkeveredve nézzék meg a többi hidat, amelyeket saját helyükről nem láthatnak.
Az ipari és kereskedelmi fejlődéssel a híd jelentősége is megnőtt, a technikai fejlődés a Károly-hidat sem kímélte. 1870-től az immár hivatalosan is Károly-híd nevet viselő átkelőn omnibuszok kezdtek közlekedni. 1905. május 15-én hajthattak át rajta utoljára lovas kocsik, 1905 és 1908 között villamos, 1908-tól buszok közlekedtek a hídon.
A történelem viharai miatt a hidat többször is fel kellett újítani, az első céltudatos restaurálási program 1874 és 1883 között zajlott, ekkor a tornyokat újították fel. A híd egészét érintő rekonstrukció zajlott 1965 és 1978 között, ezt követően már csak a gyalogosok számára nyitották meg a hidat, amelyen kisebb-nagyobb megszakításokkal mind a mai napig végeznek javítási munkálatokat. Prágában 2001-ben még gyűjtést is kiírtak a felújítások támogatására.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
