Apja, Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc fejedelem diplomatája, a református egyház első egyetemes főgondnoka, a híres péceli Ráday-könyvtár alapítója volt. Ráday Gedeon Pozsonyban, majd Berlinben tanult teológiát, régiségtant, logikát, történelmet, stílus- és szónoklattant, filozófiát, 1732-től Odera-Frankfurtban pedig jogot. 1733-ban apja halála miatt tanulmányait megszakítva hazatért, és bekapcsolódott a megyei politikai életbe. 1741-ben részt vett Mária Terézia koronázásán, és még abban az évben Pest megye országgyűlési követe lett. 1774-től a dunántúli református egyházkerület főgondnoka volt, 1782-ben fia, ifjabb Ráday Gedeon révén bárói, 1790-ben grófi címet kapott.
Magas műveltsége, könyvgyűjtő szenvedélye apja könyvtárának bővítésére sarkallta. Megbízásából a külföldön tanuló és élő magyar diákok, tudósok valamennyi nagyobb európai városban szereztek be neki könyveket, kapcsolatban állt a könyvkereskedőkkel is. Ráday a régi anyag teljessé tételére törekedett, a klasszikusokat, a felvilágosodás irodalmát, kora tudományos munkáit is gyűjtötte. Péceli kastélyában könyvtártermet építtetett, halálakor 12 ezer kötete volt, emellett jelentős kézirat- és éremgyűjtemény is maradt utána.
Már diákévei alatt verselt, ő a rímes-időmértékes, nyugat-európainak is nevezett verselés magyarországi meghonosítója. E versforma – amelyet nálunk hosszú ideig Ráday-versnek neveztek – jelentős mértékben hatott a magyar költői kifejezésmód fejlődésére. Első ilyen költeménye a Tavaszi estve volt. Kísérleteit eleinte titokban tartotta, csak élete végén hozta verseit nyilvánosságra. Orczy Lőrinc „a magyar literatusok attyának” nevezte őt. Művei, főleg mesék és fordítások a Magyar Múzsában, az Orpheusban és a Magyar Museumban jelentek meg.
Ráday felismerte Zrínyi Miklós – akkorra szinte elfeledett – Zrínyiászának jelentőségét, ki is adatta az eposzt, sőt tervbe vette annak átírását hexameteres formába, de csak az első résszel készült el. Gyöngyösi István műveinek jegyzetelt kiadására is megbízást adott, de e terve nem valósult meg. Árpád fejedelemről szóló eposzának csak az előhangját írta meg, az Aeneis fordításába is belekezdett. Magyar antológia kiadására is gondolt, de Bod Péter Magyar Athenasáról értesülve lemondott tervéről, és könyvtárát annak rendelkezésére bocsátotta. Aranka György Erdélyi Magyar Nyelvművelő Társaságát is támogatta.
Péceli kastélya az akkori szellemi élet egyik központja volt, kora számos írójával állt kapcsolatban, kiterjedt levelezést folytatott velük. Az 1760-as évektől a fiatal magyar írók – Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Pálóczi Horváth Ádám, Édes Gergely, Aranka György – elküldték neki műveiket és véleményét kérték. Segítette Révai Miklóst Pozsonyban a Magyar költeményes gyűjtemény és újságja, a Magyar Hírmondó kiadásában. Aktívan részt vett az 1788-ban megalakult kassai Tudós Társaság folyóirata, a Magyar Museum szerkesztésében, és Kazinczy 1790-ben indult irodalmi lapját, az Orpheust is támogatta.
Ráday Gedeon 1792. augusztus 6-án halt meg Pécelen. Kiterjedt levelezésének csak kis része jelent meg, kéziratos műveinek javát fia, aki főnemeshez nem illő tevékenységnek tekintette az irodalmat, elégette. Összes műveit 1892-ben Váczy János gyűjtötte össze és adta ki, portréját Arany János is megírta 1864-ben. Könyvtárát utódai 1861-ben a pesti református teológiai főiskolának adták el, ma a Dunamelléki Református Egyházkerület a budapesti Ráday utcában lévő Ráday Gyűjteményének törzsanyaga.
A képen mellszobra Pécelen, a kastély előcsarnokában, Balás Eszter alkotása.
