"Woodstock mítosszá vált, és mint a mítoszokat általában, ezt is sok félreértés veszi körül" - fogalmazott Sebők János, aki könyvet is írt az évforduló alkalmából Woodstock népe - Nem képzelt riport egy amerikai popfesztiválról címmel. A félreértések egyike szerinte az, hogy Woodstock hippifesztivál volt. "Ha mondjuk Forman Hair című musicaljéből indulunk ki, akkor mondhatjuk, hogy Woodstock sokkal inkább volt a jómódú Sheila Franklin és a vidéki fiú, Claude Bukowski fesztiválja, mint mondjuk a hippi Bergeré".
Sebők János felidézte: a fesztivált annak idején az a felismerés hozta létre, hogy az évtizedben egyre népszerűbbé váló underground kultúrából "pénzt is lehet csinálni". "John Roberts és Joel Rosenman, két New York-i yuppie hirdetést adott fel, hogy érdekes beruházási lehetőséget keresnek. Erre jelentkezett az ellenkultúra köreiben ismert Michael Lang és Artie Kornfeld, hogy Woodstock környékén, ahol számos zenész élt, szeretnének stúdiót és szabadidőközpontot alapítani. Ekkor született meg a fesztivál ötlete, de amint elkezdték hirdetni, a százezres létszámtól a helyiek megijedtek és tiltakozni kezdtek. Így került Bethelbe a fesztivál, aminek a már futó hirdetések miatt meghagyták a Woodstock Music and Art Fair nevet."
Sebők János szerint 1969-re a fehér középosztály körében már meglehetősen népszerű lett az underground kultúra, ezért a rendezvény akár sikeres is lehetett volna. "A fesztivál anyagi értelemben totális csőd volt. Nem tudták megszervezni a logisztikát, nem volt elég víz, élelem, a felállított kerítéseket a hatalmas tömeg bedöntötte, így végül ingyenes lett a rendezvény. A perköltségeket és az adósságokat csak 1981-re sikerült kifizetniük a szervezőknek" - mondta Sebők János. Szerinte kész csoda, hogy nem történt katasztrófa. "Minden együtt volt ahhoz, hogy valami szörnyűség történjen, de a közönség annyira hitt abban az utópiában, hogy szeretettel, zenével, drogokkal, nyitottsággal meg lehet változtatni a dolgokat, hogy minden konfliktust elsimítottak maguk között. Mert Woodstock egy gyönyörű utópia volt, az amerikai álom újraálmodása".
Sebők János hozzátette: keserű tapasztalatot hozott az is, hogy azok, akik a hatvanas évek végén még az ellenkultúrát hirdették, a hetvenes évekre ugyanannak az establishmentnek a részévé váltak, amely ellen korábban küzdöttek. "Azt, hogy a társadalmi feszültségek feloldhatók szeretettel, zenével, drogokkal, egyre valószerűtlenebbnek bizonyult, a gettók lángoltak, megalakult a Fekete Párducok nevű szervezet, a Manson család gazdag fehéreket gyilkolászott, a világ radikalizálódott".
A szakíró ugyanakkor vallja, hogy a woodstocki élmény nélkül ma más lenne a világ. "Woodstock a másképp gondolkodó új nemzedék demonstrációja volt. Woodstock nélkül nehéz megérteni, mi indukálta a változásokat például a kisebbségek vagy a nők jogait illetően, a szexualitásban." Kitért arra is, hogy a fesztivál mérföldkőnek számít a zeneiparban is, innentől lettek egyre gyakoribbak a stadionokban, amfiteátrumokban, parkokban tartott nagyszabású koncertek, fesztiválok, amiben - szerinte - a hatvanas évek hippimozgalmának természetközelisége érhető tetten.
"Miután a hetvenes években a baby boom nemzedéke betagozódott a társadalomba, az általuk favorizált ellenkultúra beszivárgott a mainstreambe. Az új, fizetőképes piaci közösség igényei alapjaiban megváltoztatták a zeneipart, elterjedt a rythm and blues, az angolszász rockzenét pedig más kultúrák zenéi hatották át, divatba jött a világzene" - fogalmazott Sebők János.
A hatás Magyarországon is érezhető volt: megjelent egy új ízlés, értékrend, élénk színű ruhákat hordtak és hosszú hajat növesztettek a zenészek, például az Illés, az Omega tagjai. De érezhető volt a változás a testhez való viszonyban is: a hetvenes években vált divatossá a meztelen éjszakai fürdés a Balatonban, amiben nem a szex dominált, sokkal inkább a felszabadultság érzete.
Számos érdekesség és rekord - többek közt ezt is jelentette a woodstocki zenei fesztivál. A New Yorktól 150 kilométerre megrendezett háromnapos eseményen 32 együttes és szólóénekes lépett fel. A legjobban fizetett banda a 12500 dollárt kaszáló The Who volt, az előadók gázsija összesen 200 ezer dollárra rúgott.
Az előzetesen várt ötvenezres nézősereg helyett ötszázezren árasztották el a fesztivál színhelyét, a belépők ára 18 dollár volt - már annak, aki fizetett, mivel pénztárbódék híján gyakorlatilag szabad volt a bejárás. A 250 hektáros területen hatszáz mobilvécét állítottak fel. A három nap alatt nem került sor erőszakos bűncselekményre, annál magasabb volt viszont a kábítószer-fogyasztás aránya. Az egészségügyi sátrat 5162-en látogatták meg, ebből 797 eset drogfogyasztással összefüggő volt. A később legendássá vált fesztiválon ketten vesztették életüket kábítószer miatt, de két kisbaba is született.
A három nap alatt rekkenő hőség és erős viharok jellemezték az időjárást, az első estén három órán át zuhogott, 120 milliméter csapadékot mértek. A fesztivál összköltsége 2,4 millió dollár volt, a takarítás öt napot vett igénybe. Az esemény hang- és képanyagának jogaiért 1,5 millió dollárt fizettek, a fesztivál az elmúlt negyven évben 200 millió dollárt termelt.
A négy szervező számára valóságos csőd volt a woodstocki fesztivál - emlékszik vissza a negyven évvel ezelőtti rendezvényre Michael Lang, aki a minap szomorúan számolt be arról, hogy támogatók híján nem sikerült tető alá hozni a kerek évfordulóra a fesztivált. Augusztus 18-án "hétfőn délelőtt 11 óra 30 körül kaptam egy hívást" - emlékszik vissza Lang. "Ide kell jönnöd, mondták nekem. De hová, kérdeztem. A Wall Streetre, a bankba, hangzott a válasz" - folytatta az egykori szervező. "Micsoda megrázkódtatás volt" - mesélt negyven év távlatából az anyagi szempontból csőddel végződött fesztiválról Lang.
Noha az utókor az ellenkultúra hatalmas eseményeként emlékszik a rendezvényre, a hivatalos nevén Woodstock Music and Art Fair (woodstocki zenei és művészeti vásár) elsősorban "pénzcsináló" üzleti próbálkozás volt a szervezők részéről. Joel Rosenman és John Roberts a The New York Times hasábjain helyezett el hirdetést, "fiatalemberek korlátlan tőkével" szöveggel. A hirdetés megtette a magáét, Artie Kornfeld zenei producer és Michael Lang is lecsapott az ajánlatra, majd megszületett a nagyszabású rockfesztivál ötlete.
A szervezők már az előkészületek során problémákba ütköztek: nehezen találtak helyszínt, és túl sok pénzt kínáltak a fellépőknek, hogy a hírességek biztosan rábólintsanak az ajánlatra. "Először 15 ezer dollárban határoztuk meg a húzónevek gázsiját, de Hendrix sokkal többet akart, ötvenezret" - mondta el Michael Lang. Végül helyszínt is sikerült találni, elkészültek a plakátok is, de amikor a helyiek kiszagolták, hogy milyen nagyszabású rendezvény készül, egy pillanat alatt dugába dőlni látszott minden. A helyszínül jelentkező Walkill visszavonta az ajánlatot, a szervezők pedig ott maradtak egy sor neves zenésszel, alkalmas terület nélkül.
Végül Max Yasgur, egy helyi farmer személyében érkezett segítség, aki busás áron, de hajlandó volt pár napra kiadni Bethel közeli birtokát. Mai árfolyamon számolva a szervezők félmillió dollárt fizettek Yasgurnak, aki 75 ezer dolláros biztosítékot is kért a földterület helyreállítására. Egy hónappal a start előtt végre sínre került a fesztivál sorsa, amikor azonban szállingózni kezdett a közönség, kiderült, hogy már nincs idő a pénztárbódék és ellenőrzőpontok felállítására, így gyakorlatilag ingyenessé vált a fesztivál. "Rangsorolni kellett, érkeztek az emberek, etetni kellett őket, gondoskodni kellett róluk, show-t kellett biztosítani számukra" - magyarázta a hibát Lang.
A fesztivál utáni hétfő még borúsabb napot hozott a négy férfi életében, a partnerek és a hitelezők aggódtak, Roberts és Rosenman pedig visszavette az üzletet, hogy rendbe tegyék az anyagi ügyeket. "Valóságos listánk volt a bajokból. Ott voltak a partnerek és a hitelezők, na meg a rendkívül dühös bankárok, akikkel foglalkozni kellett. A környékbeliek még pár keresetet is benyújtottak ellenünk, mondván, hogy a fesztivál károkat okozott birtokukban és furcsa dolgokat művelt a teheneikkel" - idézte fel a történteket Rosenman.
A nehézségek ellenére Roberts és társa kitartottak, és nem jelentettek csődöt. A párost, illetve a négyest végül a Warner Bros Stúdióval kötött megállapodás mentette meg, Michael Wadleigh Woodstock című filmje hatalmas siker lett, de így is 11 évbe tellett, mire rendezték az adósságokat.
Napjaink virágzó fesztiválkultúrája sokat köszönhet Woodstocknak - volt mit tanulni, mind hihetetlen sikeréből, mind szervezési malőrjeiből. "Mindenki fejében úgy maradt meg, mint a kezdet" - mondta Michele Scoleri, az évente több tízezer részvevőt vonzó seattle-i Bumbershoot fesztivál művészeti igazgatója, aki már most készül a jövő májusi rendezvényre.
Woodstock szervezői - Michael Lang, Joel Rosenman, John Roberts és Artie Kornfeld - hittek abban, hogy az utolsó pillanatban tett őrült erőfeszítéseik nyomán végül minden összeáll, és sikerülhet az, amihez manapság egy teljes év módszeres előkészületeire van szükség. A New York megyei Bethelben megtartott koncert, amely több mint 400 ezres tömeget mozgósított, minden logisztikai malőr (kilométeres dugók, szakadó eső, víz- és élelmiszerhiány) ellenére óriási siker lett, és a felmerült nehézségek végül csak színesítették a róla kialakult legendát.
Woodstock sok minden volt - a béke és a zene rövid, ártatlan pillanata, de az utóbbi években felpezsdült fesztiválkultúra úttörőjeként is meghatározó esemény. "Rengeteg fesztivál számára jelentett mintát Woodstock. Megteremtette a rituálét, amit a többiek lemásolhattak" - magyarázta Lang. Holott nem is Bethelben szervezték az első nagy amerikai rockfesztivált. A legelső a Monterey Pop volt, amit 1967-ben tartottak Kaliforniában, s mintegy 200 ezres közönség gyűlt össze, hogy olyan előadókat hallgasson, mint Jimi Hendrix vagy Sam Cooke.
Ezt az 1968-as Miami popfesztivál követte, amit szintén Lang szervezett. Aztán szinte hetekkel Woodstock előtt tartották az atlantai Nemzetközi Popfesztivált, amelyen a Led Zeppelin, a Creedence Clearwater Revival és Janis Joplin is fellépett. Jellemző, hogy a The New York Times csaknem le is maradt Woodstockról, mivel azt hitték, az csak a korábbi fesztiválok egyik folytatása.
Woodstockot az 1969 decemberében Észak-Kaliforniában megrendezett Altamont követte. Úgy tekintettek rá, mint Woodstock nyugati parti változatára, de annak ártatlanságát elsöpörték az erőszakos cselekmények. Még gyilkosság is történt, éppen az alatt, amíg a Rolling Stones játszott. Korai figyelmeztetés volt ez arra, micsoda kivételes pillanatban született Woodstock. Miközben a hetvenes és nyolcvanas években az európai fesztiválkultúra felszálló ágba került, Amerikában a zenei és kulturális élet változása következtében hanyatlani kezdett. Persze akadtak kivételek, ilyen az 1985-ös nemzetközi Live Aid koncert az éhező Afrika megsegítésére.
Woodstock 30. évfordulója 1999-ben egyfajta mélypont lett: a közönség fel is lázadt a 4 dollárért árult víz és a fesztivál nyilvánvaló elüzletiesedése miatt. Az utóbbi évtizedben néhány jól megrendezett megafesztivál, mint a tennessee-i Bonnaroo, a dél-kaliforniai Coachella, vagy a chicagói Lollapalooza ismét felélesztette Woodstock szellemét. A szervezők pedig nagyon ügyeltek arra, hogy az élmény és a körülmények is rendben legyenek. "Egy csomó most fesztiválozó ember lelkesedését lehet a woodstockiakhoz hasonlítani, egyedül a spontaneitás hiányzik. Ezzel a sok közös szponzorációval ma már egy kicsit nehezebb lehuppanni és mindenedet megosztani egy testvéreddel" - mutatott rá Marley Brant, aki a rockfesztiválok 40 éves történetét dolgozta fel könyvében.
Az internet korában, amikor a személyes emberi kapcsolat egyre feleslegesebbé válik, a rockfesztiválok még mindig vagy 80 ezres közönséget tudnak összetoborozni, még ha nem is sikerülnek olyan remekül, mint Woodstock. Scoleri szerint a zenei és művészeti élmény és az atmoszféra varázsa sohasem kopik meg, s az emberek igenis vágynak arra, hogy másokkal együtt ünnepeljenek valami fenségeset.
