Mivel terítettek Sisi asztalán?
Mi került az európai arisztokrácia étkezőasztalaira? Milyen porcelánokat használtak a budai Várban, valamint a gödöllői kastélyban? Ha kíváncsi vagy a válaszra, látogass el a Gödöllői Királyi Kastélyba, ahol Terítéken a „fehér arany” – Kastélyok, paloták, porcelánok címmel nyílt tárlat! Egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásaiba pillanthatunk be a kiállításon.
A „fehér arany”, azaz a porcelán birtoklása régen rangot, kiváltságot jelentett – írják a Gödöllői Királyi Kastély oldalán. Olyan áhított tárgy volt, amelynek komoly értéket tulajdonítottak. A magyar arisztokrácia már régóta kedvelte és gyűjtötte az európai porcelánmanufaktúrák termékeit, amelyek magas ára a 19. század közepétől a magyar porcelánmanufaktúrák felé terelte a gazdag polgárság és az arisztokrácia megrendeléseit – olvashatjuk a kiralyikastély.hu-n. Mint írják: külföldön talán a legismertebb magyar porcelánmárka a „Herendi”, a brit uralkodócsalád rajongásának és Fischer Mór szakértelmének köszönhette európai hírnevét.
Amikor a bécsi porcelángyár, a térség második legrégebbi és nagy történeti hagyományokkal rendelkező manufaktúrája 1864-ben beszüntette termelését, a művészi kivitelezésű, egyedi porcelánok előállítására szakosodott herendi gyár vevőköre látványosan bővült. 1867 után a legnagyobb megrendelések a királyi udvarból érkeztek, és a Herendi Porcelánmanufaktúra 1872-ben elnyerte a császári és királyi udvari szállítói címet. A Budán és Gödöllőn használt készletek gyártása mellett gyakran a diplomáciai ajándéknak szánt darabok is Herenden készültek.
Az arisztokraták életének fontos eseményei közé tartozott a vendéglátás, amelynek fénypontját az étkezések adták. A reprezentáció és az etikett sehol sem került annyira erősen előtérbe, mint a szertartások által uralt étkezéseken, kiváltképp az esti vacsorákon. Az étkezések a mindennapok során is szigorú szabályok szerint zajlottak. A terítékek is éppen annyira finomak és drágák voltak, mint a nagyobb eseményeken, talán csak a mennyiségük volt kevesebb, igazodva a rövidebb ételsorhoz és az asztal körül lévők számához. A tányérok, poharak, evőeszközök minősége jól mutatta a vendéglátó család társadalmi helyzetét.
„Sajnos a 20. század történelmi viharaiban e pompás porcelánterítékek részben, vagy egészben megsemmisültek, sokszor a tárolásukra szolgáló bútorokkal és gyakran magával a kastély vagy a palota épületével együtt. A kirabolt, felgyújtott és a földdel egyenlővé tett épületekből kimentett minden egyes porcelán ritka és értékes tanú, amely egy letűnt korszak és egy régen irigyelt társadalmi réteg étkezési szokásairól tanúskodik. A kiállításunkon bemutatott tárgyak különleges 19. századi darabok, az empire korszakától egészen a századfordulóig” – olvashatjuk a tárlat oldalán.
A kiállításon bemutatott porcelántárgyakat (pohárhűtő, parfés kínáló, csemegéstálka, tejszínes kiöntő) megterített asztalokon, korhű enteriőrökben tekinthetjük meg. A Gödöllői Királyi Kastély második fénykorát, az Osztrák–Magyar Monarchia korát a híres bécsi gyárak termékei, illetve a különleges herendi porcelánok reprezentálják. A tárlat igazi különlegessége, hogy egy kiállításon belül jelennek meg az úgynevezett Alexandra Pavlovna-étkészlet darabjai és a budai várban, valamint a gödöllői kastélyban használt királyi porcelánok.
Az időszaki kiállítás a Kulturális Örökség Európai Éve 2018 keretében az Európai Királyi Kastélyok Szövetsége közös tematikája alapján valósult meg. A tárlatot szeptember 2-ig tekinthetik meg az érdeklődők Gödöllőn.
A kiállításra műtárgyakat kölcsönzött:
Ari S. Kupsus, Emberi Erőforrások Minisztériuma
Fazekas György Alpár, Gödöllői Városi Múzeum
HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum
Iparművészeti Múzeum, Nemes Galéria
Forrás: Kultúra.hu/kiralyikastely.hu/MTI