Milyen legendák kötődnek a kiállításokhoz? Miért voltak történelmi jelentőségűek ezek a tárlatok? Többek között ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Készman Józseffel, az Iparterv 50+ egyik kurátorával.
Tulajdonképpen hogyan lehet definiálni az Iparterv-csoportot? Miért volt művészettörténeti jelentőségű a két kiállítás?
Sinkovits Péter, az Iparterv kiállítások rendezője fogalmazta meg a Dokumentum 69-70 című katalógusban, hogy: ?a kiállítás koncepciója az volt, hogy azokat a művészeket mutassa be, akik az aktuális törekvések legjellemzőbb változatait képviselik.
Ezek a fiatalok nem folytatták közvetlenül a hagyományokat, hanem a világ művészetének jelenlegi állapotában próbáltak tájékozódni, a leghaladóbb avantgárd törekvésekkel együttlépni. Szabadon próbáltak gondolkozni a világ jelenségeiről, új formákat kerestek élményeik kifejezésére.?
Az első Iparterv kiállításokon szereplő művészek tehát nem képeztek egységes csoportot sem stilárisan, sem egyéni törekvéseik szintjén, hanem egy alkalmilag összeállt csoport volt, amelynek tagjai 1968-ban elsőként tudtak zsűrimentes kiállításon megjelenni úgy, hogy a Nyugat-Európában, vagy az egyetemes művészetben lévő tendenciákat képviselték. A modernitás, illetve a modern művészet első csoportos deklarált megjelenése volt ez, még akkor is, ha csak néhány napig volt nyitva.
Az első kiállításról számos legenda kering. Mit lehet tudni a történtekről?
A visszaemlékezések egyik változata szerint a megnyitó után rögtön elkezdtek gyűlni a fellegek a kiállítás körül, úgyhogy összesen néhány napig volt csak nyitva, lekapcsoltatták a kiállítótérben a villanyt, aztán rövid időn belül le is bontották a kiállítást.
Az egy évvel később megrendezett második kiállítás előtt már volt zsűrizés?
Igen, a második tárlat nyitása előtt már volt zsűrizés és meg is maradt a jegyzőkönyv. Ugyanakkor volt olyan is, hogy a zsűri által nem javasolt műveket mégis kiállították.
Milyen hatással volt az Iparterv a következő generációk művészeire?
Az Iparterv meghatározó tény, a művészettörténeti kánonban szereplő nagyon fontos ügy, sokszor talán kicsit a magyar művészet 'szent tehene is'. Ugyanakkor az iparterves művészek később a saját egyéni pályájukat járták, így direkt összefüggések nem mutathatók ki a későbbi generációk művészetében, minthogy valaki az Iparterv hatására 'ipartervszerűen' kezdett gondolkodni, és ez megjelenik a munkájában, de azt megpróbáljuk a mostani kiállításon bemutatni, hogy a mester-tanítvány viszonyban hogyan forgatódik vissza, az "ipartervesség'.
Mi az Iparterv 50+ című programsorozat alapkoncepciója?
A most nyílt kiállításon nem rekonstruálni szeretnénk az egykori tárlatot, hanem kicsit körbejárni a témát. Emellett lesz konferencia és kerekasztal-beszélgetés, illetve vetítések és még sok egyéb program.
Hogyan járja körbe a mostani kiállítás a témát?
Azt szerettük volna megnézni, hogy az egykori iparterves művészek 50 év elteltével milyen utakat jártak be, milyen munkákat hoztak létre. Ezt tükrözi a tárlat címe is: Iparterv 50+ Érdekes lehet a jelen felől újra gondolni, esetleg átkeretelni gondolataikat erről a fontos, kánonképző jelentőségű kiállítássorozatról.
A látogatók hogyan ismerhetik meg az Iparterv történetét?
A tárlat első részében van egy információs tér, ahol dokumentumok szintjén fel fog bukkanni az egykori Iparterv I.?II., plusz az egésznek a kontextusa. Körbejárjuk az előzményeket, hogy milyen fontos kiállítások voltak az Iparterv előtt a hatvanas években, és ez mire futott ki. Emellett egy összegzés interaktív módon mutatja be az események, helyszínek, személyek és színterek közötti kapcsolati hálót, az egyes csomópontokra kattintva pedig bővebb információk jönnek fel.
Hány művész alkotásaival találkozhatunk a kiállításon?
A művésznévsor egyrészt az 1968-as, 1969-es kiállítás résztvevőiből áll. Ezenkívül utólag kiadtak egy katalógust és abban szerepeltek olyan művészek is, akik a két tárlaton nem állítottak ki, pl. Erdély Miklós, aki a kiállítótérben performanszaival szerepelt. Így összesen 18, az Ipartervhez kapcsolódó művész alkotásai láthatóak, illetve beemeltük a kiállításba 8 olyan fiatalabb művész munkáit is, akiknek az iparterves művészek voltak a mestereik, és valamelyik alkotásukra reflektálnak.
Érdekesség például, hogy Kemény György is szerepel a kiállítók között, aki nem volt kiállító iparterves művész, viszont anno a kiállítás plakátját, meghívóját, katalógus dizájnját ő készítette, és szervesen kapcsolódott a kiállítókhoz. Az egykori plakátokat is bemutatjuk, és megkértük arra, hogy a mostani kiállításra is készítsen egy plakátot, ez is látható lesz, amikor belépünk a kiállítás bejáratán, ahol a múlt és a jelen művészete fog találkozni egymással.
A tárlat március 24-ig tekinthető meg.
A teljes interjú ludwigmuseum.blogon olvasható.
