A modernség úttörője

Guillaume Apollinaire, eredeti nevén: Wilhelm Apollinaris de Kostrowitzky Apollinaire a ?modern? költészet egyik úttörője volt, aki a 20. század elején kibontakozó avantgárd mozgalmakhoz kapcsolódva a művészetek megújításáért dolgozott, és a valóság szubjektív átalakítását hirdette. A futurista ellenhagyomány (1913) című manifesztumában az olasz Marinettihez csatlakozott, és számos cikkében védte a kubista festőket.

Talán sokan nem is sejtik, de a szürrealizmus szó is az ő leleménye. ?Magához a természethez kell visszatérnünk, ám nem olyan módon, hogy másoljuk, akár a fényképészek. Az ember, amikor a járást akarta utánozni, kitalálta a kereket, amely egy cseppet sem hasonlít a lábra. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül hogy tudott volna róla? - írta Apollinaire Teiresziasz emlői (1917) című buffodrámájának előszavában. Apollinaire ?szürrealizmusát? azonban nem lehet azonosítani a húszas évek álom- és automatizmus-kultuszával, csupán a természet szolgai másolása helyett annak tudatos átalakításáért emelt szót.

A művészet régi formáival szembeforduló francia avantgárd tagjaként művészete nagy hatással volt a következő írónemzedékre, akik a költészet megújítására törekedtek. A magyar irodalomra is hatott, elsősorban Kassák és köre révén.

Legnagyobb újítása az újfajta kompozíciós módszer alkalmazása: a szimultanizmus alkalmazása volt, mellyel a térben és időben egymástól távol eső élményeket, emlékeket, motívumokat kapcsolta össze. Apollinaire meg is indokolta a módszer jogosultságát: ?A költők szabadsága nem lehet kisebb az ihlet terén, mint egy napilapé, mely egyetlen oldalon tárgyalja a legkülönbözőbb témákat, fogja össze a legtávolabbi országokat.?

A hétköznapi logika ?kiirtása? mellett meghökkente olvasóit a központozás hiánya is. Az írásjelek elhagyása a szabadabb képzettársításokat tette lehetővé, hangulati-érzelmi összefüggéseket és új jelentéseket hozva létre.

A híressé és példaképpé vált Guillaume Apollinaire Rómaában született, 1880. augusztus 26-án lengyel grófnő és svájci-olasz, arisztokrata származású katonatiszt gyermekeként. Apja még gyermekkorában elhagyta őket, ezután több olasz városban, majd hét éves korától Monacóban éltek, ahol anyja táncosnőként, előkelőségek kitartott nőjeként és szerencsejáték-nyereményekkel biztosította megélhetésüket. Apollinaire így több helyen: Monacóban, Cannes-ban és Nizzában járt iskolába.

Aix-les-Bains-ben és Lyonban is éltek, majd Párizsban, ahol már bérelt lakást sem engedhettek meg maguknak, és kénytelenek voltak szállodába költözni. Apollinaire újságcikkek és tárcaregények írásával keresett pénzt, majd egy évig házitanítóként is dolgozott, miközben több német várost is felkeresett. Útjai során hatással volt rá a német népköltészet, különösen a liedeket átszövő valóságfeletti elemek, valamint a szimbolizmus.

Munkája során ismerkedett meg Annie Playdennel, aki ugyanannál a családnál volt nevelőnő, ám a szerelemből nem lett házasság, Annie kivándorolt az Egyesült Államokba. Kapcsolatukat több művében is megörökítette: A megcsalt szerető éneke, A Landor Road-i kivándorló, Annie.

A francia fővárosban az avantgárd szellemi élet egyik meghatározó alakja lett, barátja volt többek között Pablo Picasso, Jean Cocteau, Erik Satie és Marcel Duchamp is, és megismerkedett Marie Laurencin festőnővel, akivel öt évet éltek együtt.

Egy rövid időre a börtönt is megjárta: egy Piéret nevű belga újságíró-kalandor a párizsi Louvre-ból ellopott néhány szobrot, melyből párat Apollinaire lakásán rejtett el, az ő tudta nélkül, így a rendőrség letartóztatta, és néhány napot a börtönben töltött.

Első (próza)kötete L'enchanteur pourrissant címmel jelent meg, ám az igazi elismerést csak a következő, Alcools [Szeszek] című gyűjteménye hozta meg. A magyarul először Kassák Lajos A Tett című folyóiratának első számában jelent meg tőle egy vers, majd egy tanulmány a kubizmusról a Ma című lapban. A húszas években egyre több fordítás megjelent verseiből és prózáiból, majd 1940-ben jelent meg a Radnóti és Vas által szerkesztett és fordított Guillaume Apollinaire válogatott versei.

Önkéntesként harcolt az első világháborúban, ahol megsebesült: egy gránátszilánk fúródott koponyájába, miközben a lövészárokban olvasta a Mercure de France című újságot. Megoperálták, és egy vaspántot helyeztek a fejére, korábbi egészségét azonban már nem nyerte vissza. 1918 márciusában jelent meg Calligrammes [Kalligrammák] című kötete. Májusban feleségül vette Jacqueline Kolbot. A háború utáni spanyolnáthajárvány alatt betegedett meg, és 1918. november 9-én halt meg.

Forrás: Wikipédia, tudasbazis.sulinet.hu