(MTI/Reuters/ANSA) - A több mint 4 méteres gránit és bronz alkotás egy elegáns öltözetű fiatalembert ábrázol, keménykalappal a fején és sétapálcával a kezében. Az emlékmű talapzatán felirat tájékoztat az 1810-ben történt különös történelmi epizódról, egy bronzplaketten pedig látható is a jelenet, amelyben a bíró hátulról "megmogyoróz" egy férfit, akinek térdig le van eresztve a nadrágja.
Alexander Wood azt a hibát követte el, hogy a szó szoros értelmében saját kézbe vette egy megerőszakolt nő ügyét. Az áldozat azt mondta, hogy dulakodás közben megkarmolta támadója nemi szervét. Wood felsorakoztatta a gyanúsítottakat, megparancsolta nekik, hogy tolják le a nadrágjukat, majd saját kezével és szemével kereste a karmolás nyomait.
A Skóciából bevándorolt, kereskedő, polgárőr és bíró létezését ma a totális feledés homálya borítaná, ha nem keveredik ebbe a furcsa botrányba. Még az is lehet, hogy nem volt homoszexuális, ám a szokatlan bizonyítási eljárás nyomán tarthatatlan lett helyzete. Wood úgy döntött, hogy önként elmegy Torontóból, amiért cserébe nem indult ellene eljárás "hivatali visszaélés miatt".
Az "obszcén" emlékmű megosztja a közvéleményt: sokan furcsállják, hogy egy "perverznek" állítottak szobrot, amely szerintük egyáltalán nem illik a családbarát idegenforgalmi célpontként reklámozott torontói belvárosba, mások szerint viszont aligha kelt különösebb megütközést egy olyan negyedben, ahol mindennapos a kézen fogva sétáló vagy csókolózó egynemű párok látványa.
A városi tanács szerint mindenesetre Wood nem azzal érdemelte ki az emlékművet, hogy mit tett vagy mi volt - még az sem világos, hogy valóban homoszexuális volt-e - hanem azért, ami történt vele: elűzték városából vélt mássága miatt.
A félig közpénzből készült műalkotás a torontói melegnegyed, a Gay Village főutcája, a Church St. déli végének a fényét emeli. Az emlékművel azért is tisztelegnek a torontói melegek a bíró előtt, mert valaha az ő tulajdona volt az a terület, ahol a mai "melegfalu" áll.
