A Mordái zenekar pontos történetét viszonylag nehéz visszafejteni, és nem azért, mert ne lenne dokumentálva a kollektíva munkássága. A zenekar alapítóját, frontemberét és zeneszerzői géniuszát adó Nóvé Soma a 2010-es évek egyik legfontosabb zenekarával, a Middlemist Reddel vált ismertté, elsősorban a gitárzenei színtéren. Pályafutásának egyik nagy érdeme, hogy anyazenekarával Magyarországon az elsők között csatlakoztak az előző évtized pszichedelikus és garázsrock-forradalmához, amellyel éveken át irányt mutattak a hazai könnyűzenében. Időközben azonban a frontember egyre-másra tűnt fel új formációkban, hozzá köthető például a Samurai Drive, amely a pszichedelikus rockot némi elektronikával fűszerezi és a The Night Of The Vampire zenekar, amely sajátos hangzásvilággal viszi színpadra Nóvé kedvenc előadóinak dalait. (Legutóbb rendhagyó feldolgozáslemezzel tisztelegtek Chet Baker munkássága előtt.)
Az azonban évek óta sejthető volt, hogy ezen mellékprojektek közül a Mordáiban van a legnagyobb kreatív hajtóerő, de legalábbis a frontemberben alakuló, más zenekaraiból is átszűrődő ötleteket Nóvé ebben a keretben tudta legeredetibben kikristályosítani. Pedig
a Mordái eredetileg egyszemélyes projektként indult.
Egy szál gitárral, pszichedelikus, bluesos és folk-rockos mellékzöngékkel előadott népdalok adták a repertoárt, és még ha kezdetben csak alkalmi formációként is könyvelhettük el, később Nóvé Soma mellett egyre többször és egyre többen szerepeltek a színpadon. A szándék komolyabbra fordulását már 2018-ban jelezte, hogy az énekes-gitáros-dalszerző – akkor még saját neve alatt – Népdalok címmel kiadta az első folktematikájú kislemezét. Idővel aztán akkora volt az érdeklődés a közönség részéről, és annyian faggathatták Nóvét a zenekar-alapítással kapcsolatban, hogy látszólag elkerülhetetlen volt a hivatalos megalakulás, amely felállás dalszerzői pillanatképét meg is örökítették egy cím nélküli albumban.
Utólag visszatekintve a 2020-ban megjelent első nagylemez minden hibája ellenére is üdítő színfolt volt.
Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy hasonló zenei megformáltsággal és hangszereléssel már nagyon rég nem nyúlt senki a magyar népdalörökséghez. És azóta sem épp jellemző ez az attitűd. Ellenpéldaként hozhatnánk a Bohemian Betyars lemezeit, de az ő zenei felfogásuk inkább a táncolhatóságra-tombolhatóságra hegyezi ki a népi motívumokat felvonultató dalokat, nem pedig szerzői koncepcióban gondolkozva, a zenei és szövegi összetevőket mélyen átértelmezve és sajátos hangszeres környezetbe helyezve őket. Itt azonban a szerzőiségen volt és van a hangsúly – jelzésértékkel visszautalva a Nóvé-szólóprojekt keretében kiadott első feldolgozásokra.
A nemrég megjelent Álom esett a szememre című lemezre megérte várni – és nemcsak azért, mert pokolian jó album lett, de azért is, mert egészen új megvilágításba helyezi az eddigi Mordái-műveket.
A most megjelent anyaggal ugyanis világossá vált, mi volt az, ami korábban hiányzott: az egész formációnak egy lépést hátra téve kellett szemlélni az összegyűjtött népzenei alapanyagot, és félre kellett söpörniük az egyénileg más-más zenekarokból összeszedett zenei eszközkészletet. Az Álom esett a szememre esetében már szó sincs élesen elváló pszichedelikusrock-elemekről, kacifántos gitár- és szaxofonszólókról, a szétesés határáig feszített stíluskakofóniáról. Helyettük higgadtan átgondolt kompozíciókban kapnak új színt és új jelentést a népdalok, precízen rögzített és utómunkált felvételekkel.
Utóbbi tényezőre érdemes egy mondat erejéig külön is kitérnünk, mert ez az első, ami feltűnik a lemezt hallgatva: elképesztően jól szóló stúdiófelvételek kerekedtek ki mind a nyolc dalból, nagyszerűen kezelve az összetett hangszerelést. Ehhez mondjuk kellett az is, hogy minden megszólaló instrumentum a helyére kerüljön, ebben pedig jó arányérzékkel jártak el a zeneszerzésben részt vevő tagok. Már a kezdő Galagonya ritmusváltása után következő gitár-szaxofon összhangzásban megmutatkozik ez, de ugyanígy érdekes megoldással él a Siralmas koncentrált dobjátéka, ahol a ritmusszekció kiemelésével, a köré szerveződő elszabadult dallamhangszerekkel sajátos lendületet hoz a formáció a dalsor közepén is.
De akadnak a lemeznek jól irányzott nyugvópontjai is. Az Erdő, erdő lírai megszólaltatása például bár kézenfekvőnek tűnik, mégis meglepő pillanatokat hoz a végjátékhoz közeledve. Többek közt ez a dal juttathat el a felismerésig, ami a háttérben addigra már jó 25-30 perce ott motoszkálhatott a fejünkben: Nóvé Soma az idén tízéves pályafutásának legjobb előadását nyújtja a lemezen. Örömteli, hogy ezt a frontemberi minőséget végül épp a Mordáiban tudta megütni, mivel az album tételeinek mind egy szálig az ének a kulcsa. Valódi mélységüket a szövegtémában való teljes feloldódás adja (akad klasszikus népdalszöveg, de van Weöres Sándor- és Petőfi-szemelvényekkel kiegészített szöveg is), a magyar hangzó motívumkészlet pedig az énekben érvényesül legjobban, amelynek markáns dallamvezetéséhez csak elvétve érdemes pontosan kapcsolódnia a hangszeres környezetnek, elkerülendő a keményvonalas hagyományőrző jelleget.
Az Álom esett a szememre 2022 egyik legjobb magyar albuma.
Önmagában álló alkotásként a jazz és a magyar népzenéből építkező folk-rock olyan találkozási pontjain áll, amelyeket eddig valószínűleg senki sem fedezett fel magának. Ha pedig a Mordái és Nóvé Soma pályafutását nézzük, a lemez talán még fontosabb színben tűnik fel: a saját hang megtalálását és mesterivé csiszolását hallhatjuk, a lehető legjobb formájában. A zenekar élőben, teljes felállásban január 21-én mutatja be a lemezét a Magyar Zene Házában.
A nyitóképet Martin Wanda készítette.
