A Monarchia 1878 óta tartotta "ideiglenesen megszállva" Boszniát és Hercegovinát. Valójában végleges ott-tartózkodásra rendezkedett be. A tartományok formailag a török szultán birodalmához tartoztak. Bécs készült arra, hogy a megszállást véglegesíti, s egyben a belső igazgatást alkotmányos alapra helyezi. Ehhez kellett az "annektálás", a jogi bekebelezés. Sürgőssé akkor vált a kérdés "elintézése", amikor Isztambulban lezajlott az ifjútörök forradalom (1908), s félő volt, hogy az immár parlamentáris török állam visszaköveteli a két tartományt. A közös minisztertanács augusztusban döntött. Szeptemberben Aerenthal külügyminiszter megegyezett az oroszokkal: Oroszország is elfogadja az annexiót, cserébe viszont a Monarchia támogatja Oroszországot a tengerszorosokon élvezett jogainak bővítésében. (Ez a fekete- és földközi-tengeri orosz hajózás szempontjából volt fontos.) Október 5-én proklamálta Ferenc József az annexiót, anélkül, hogy az oroszokat a bejelentés dátumáról előre értesítették volna. Szerbia hevesen tiltakozott, hiszen maga is vágyott e területekre. Háború kitörése fenyegetett. Csapatokat kellett küldeni a déli határra. Németország természetesen a Monarchia oldalára állt, s így Oroszország beletörődött a változásba, a harcias Szerbiát is visszafogta. A háború ezúttal elmaradt, a feszültség azonban megmaradt.
