Monománok - IV. Nemzetközi Monodráma Fesztivál, Eger

Egyéb

Álmos vasárnap, koradélután, a vár tövében, a sétálóutcán, maga Sárbogárdi Jolán, az egri filmcsillag andalog egy pocakos, idősödő író képében. Maga a két lábon járó monodráma, a nyelvi bravúrok magányos intézménye, amit ír, azt pusztán egy pincekocsmában felolvasni is elég ahhoz, hogy színház legyen, hogy a közönség mulasson, ráadásul saját maga is remek előadó, az írónak az a típusa, aki miatt az előadóművész éhezik. A színház ruhatárában, Bíró Kriszta adja elő Parti Nagy Lajos: Ibusár című drámáját, ami az Örkényben már sikert aratott, Pelsőczy Réka rendezésében, és előtte 1993-ban elnyerte a legjobb kortárs magyar drámának járó Színikritikusok díját. Valóban szórakoztató, már, amennyit látni a zenés huszerettből a gardrób tükörben. Magunkat mindenképpen észleljük, a jobb létre várakozó nőt, ahogy töpreng, hogy mit öltsön magára, brazil boát, vagy vasutas sötét alsót. Nem hiszem el, hogy ma csupa olyan előadást fogok látni, ahol legalább egy órán keresztül egyetlen ember próbálja majd lekötni a figyelmemet. Ehhez képest a szállásunktól, ahol Zalatnai Cini hevesi hasonmása a gazdasszony, a Gárdonyi Géza színházig vezető úton, betérünk a helyi férfi bárba, ahol Öcsi bácsi performansza a tüstént katarzis. Komolyan nevezném a visegrádi országok minimál színházi produkcióinak versenyébe, az északi országrész férfiproblémáinak dokumentum feldolgozása kategóriában. Ha bármelyik rendőr  megállít, hivatkozzatok rám, öt évvel többet kaptok kőkemény lányok, mondja mosolyogva. Neki mindenki királynő, aki messziről jön, és közben, a háttérben, az unikum szagú csendben zajlik a lomtalanítás. Közben újabb férfi dráma a színen, szlovák módra, Peter Oszlik az előadó, Jevgenyij Griskovec: Épp most című darabját mondja fel, és a kivetített magyar szöveg jelentős elcsúszása ellenére ledől a nyelvi akadály. A kisfiú mesél a töredezett vágyairól, félelmeiről, arról, hogyan akart Elvis lenni, hogyan szerette a nőket, akik nem voltak egyebek, mint könyvillusztrációk, és hogyan van az, hogy éppen ebben a pillanatban is ezrek ülnek egy repülőn, vagy vonaton. Boldog újévet mindenkinek!

A hangulat és a monodráma itt természetesen, estére hág a tetőfokára, amikor a zenés műsor ideje jön el. Hobó, Másik János, meg a helyi Mándoki Fecó, aki a Szépasszony völgyétől a Fekete tengerig fogja át a zenei teret. Magányos hakni harcosok, kivéve Lovasi Andrást és Leskovics Gábort, akik kapcsolatfüggő zenészek, így duóban, sőt trióban nyomják. Mindenki őket várta és természetesen nagy a lelkesedés, de kicsit nyomasztó, hogy a mennyiség a minőséggel nem áll jó viszonyban.
Posztmodern Hamlet, az ikrek verzió. Van-e szándék? Avagy nincsen. Ez itt a kérdés. Az Átriumban szenzáció ez is, ahogy a kávéfőző zaja, meg a Tarzan hangon csengő telefon, amin mindenki röhög. Tarzan boy, a magányos fiú, igazi drámai hős.