Az ábrázolásmódból ítélve a műalkotások az i.sz. I-II. századból származnak, és a feltételezések szerint a korai császárkor uralkodóit megörökítő sorozat részeként készültek egy helyi templom számára.
Stobi (Stoboi) a Paeonia nevű macedóniai vidék legjelentékenyebb városa volt az Erigon folyó (ma Crna folyó) mellett. A város a Dunát az Égei-tengerrel összekötő főút, a Via Egnatia mentén feküdt, így mind kereskedelmi, mind katonai szempontból stratégiai fontosságú település volt.
A várost elsőként Livius római történetíró említi i.e. 197-ben. Augustus uralkodása alatt (i.e. 31 és i.sz. 14 között) egyaránt nőtt Stobi kiterjedése és lakossága. I.sz. 69-ben római municipium lett, amiről a Municipium Stobensium feliratos pénzérmék tanúskodnak. A későbbiekben a település a Macedonia Salutaris provincia fővárosává vált, ahol Theodosius római császár 388-ban időzött.
479-ben Thedorik keleti gót király seregei kifosztották a várost, amelyet aztán újjáépítettek. 518-ban nagy erejű földrengés rombolta le. A település infrastruktúráját és gazdaságát a balkáni avar-szláv inváziók semmisítették meg véglegesen a VI. században.
