Pillangó – a könnyűvérű, igézőn misztikus, körülrajongott és szinte elérhetetlen szépség megtestesülése. Darabos Jóska és Hitves Zsuzsika ösztönösen lángra gyúló, a paraszti világ farkastörvényeivel dacoló románcának szinte néhány nap leforgása alatt megírt történetét a szerző kedvenc művének tartotta. Talán nem véletlenül, hiszen érdekes párhuzam Móricz Zsigmond életében, hogy a Pillangó két főhősének a társadalom által elítélt közös szerelmi kálváriájára, a környezet felől érkező elutasítottságból fakadóan bizonyosan rezonál később kialakuló kapcsolata Littkey Erzsébettel, aki Csibeként vonult be az irodalomtörténetbe, és akivel az író ugyanúgy megélte a forró lángolás és a keserű megcsalatkozás érzését, akárcsak Jóska Zsuzsikával.

Az alföldi mezővárosban a generációs különbségekből is következően két világnézet ütközik egymással: a szikár körülmények között a boldogulást és a biztos családfenntartást előtérbe helyező és ezzel együtt a gyermekeik házasodását meghatározni szándékozó szülőké, valamint a tiszta szerelemből közös világot teremteni vágyó fiataloké. Szinte a végletekig hinniük kell egymásban, hiszen nem csupán családjuk szándékainak ellenében szükséges képviselni szerelmüket, de egymás megismerésének embert próbáló stációi is rájuk várnak közösen választott sorsuk útján. A „paraszti Rómeó és Júliának” is hívott, 1925-ben megjelent mű lírai szépsége egyedülálló az író életművében, a meghatározó alkotást a nagyközönség Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész első nagyszínpadi rendezéseként láthatja a Veszprémi Petőfi Színházban.

A rendező életigenlő, optimista darabot ígér:

„Móricz Zsigmond örökérvényű gondolata, hogy vállaljuk az érzéseinket és ne legyünk megalkuvók. Ez a fajta emberi kiállás mintha egyre inkább eltűnne jelenkori világunkból. Azt a tüzet szeretném megmutatni a színpadon, amely bejárja az embert a szerelem megélése közben, amikor még nem éri el a csalódás pillanata.”

Fotók: Cseh Zoltán, az olvasópróbáról