„A Nyári Színház nagyjából hatszáz férőhelyes. Ha betartjuk a kötelező másfél méteres távolságot, akkor 196 székre tudunk nézőt ültetni” – mondta Béres Attila. A színház igazgatója hozzátette: a Francia rúdugrás június 12-i bemutatójára a premier bérleteseket várják, akiknek kilencven százaléka jelezte: örömmel elmegy az előadásra. „A fennmaradó helyeket a miskolci kórház dolgozóinak ajánlottuk fel, megköszönve áldozatos munkájukat.” A nyárra tervezett többi előadás is részben bérlettel, részben jeggyel lesz látogatható.
„Nem érzem, hogy a közönség aggódna a járványügyi helyzet miatt, de minden lehetséges biztonsági óvintézkedést megtettünk. Belépéskor érintésmentes lázmérést végzünk, 37 fok feletti eredmény esetén a nézőt nem engedjük be az előadásra.”
A Miskolci Nemzeti Színház Magyarországon elsőként tart előadást a járványügyi veszélyhelyzet márciusi elrendelése óta. „Most minden szempár ránk szegeződik, éppen ezért különös elővigyázatossággal és óvatossággal járunk el, nehogy probléma adódjon” – tette hozzá Béres Attila.
Június 12-től július 18-ig játszanak előadásokat a Nyári Színházban, a Francia rúdugráson kívül a kamaraszínházban látható produkciók kerülnek a szabadtéri színpadra.
„Ha feloldják a veszélyhelyzetet, vélhetően több nézőt fogadhatunk majd. Ha zárt térben is játszhatunk, azonnal meghirdetünk újabb előadásokat nyárra is. Nem tudunk hosszútávra tervezni, igyekszünk rugalmasan, gyorsan reagálni a helyzetre. Július 18-tól három hetes szabadságolást szeretnénk, utána újraindul a munka, és akár augusztusban is játszunk majd.”
„Azért néha levettük a maszkot” – jegyzi meg a próbák nehézségeit firtató kérdésre a Francia rúdugrást rendező Mohácsi János. „A járványügyi helyzet kettészakította a próbafolyamatot. Eredetileg főpróbáig akartuk elvinni az előadást az őszi bemutató előtt, ám a szabadtéri korlátozások feloldása után jött a döntés, hogy a Nyári Színházban tartjuk a premiert.”
A szabadtéri előadás mindig nehézségekkel jár. „Például hangosításra van szükség, én viszont nem szeretem a mikroportokat, különösen egy olyan darabban nem, ahol a kényszerűen sok testi érintkezés miatt ez számos nehézséget okoz. Nincs függöny, a nyitott színpad új megoldásokat igényelt… Az lesz a vidámság, amikor vissza kell vinni az előadást a Kamara zárt terébe. A színészek kedvesen felajánlották, hogy eljátsszák decemberben is szabadtéren, de ezt elvetettük.”
Márciusban a rendelkezőpróbáknál járt az előadás, néhány hete innen kellett felvenni a fonalat. „Én nagyon pontosan szeretek rendelkezni, ezért sokáig tart, míg a darab végére érünk. Arra kíváncsi, hol hagytuk abba? A darab 47,3 százalékánál, már csak a többit kellett hozzátenni.”
A darabot Mohácsi István írta, korábban Pécsen Mohácsi János, a Centrál Színházban pedig testvére, a szerző állította színpadra. „Amikor saját szöveggel dolgozom, akkor sem tisztelem a szöveget, hiszen ami jól áll Pál Andrisnak és Herczeg Adrinak az egyik előadásban, az nem feltétlen áll jól Harsányi Attilának és Czakó Julcsinak a másikban. Mindig kiderülnek dramaturgiai problémák, helyenként újra kellett fogalmazni a szöveget. Már csak azért is, mert korábban a három felvonás díszletei más-más teret jelenítettek meg. Ezúttal egy díszlet elkészítésére volt anyagi lehetőségünk, így a három felvonás különböző helyszíneit egy többfunkciós térbe illesztettük – tette hozzá.
„Bár rendeztem korábban ezt az előadást, ez nem úgy működik, mint egy sablon, amit egyik után ráillesztek a másik produkcióra. A színész a legfontosabb. A pécsi bemutató ráadásul tizenkét éve volt, ennyi idő alatt az én gondolkodásom is változott.”
A Francia rúdugrás mellett a korábbi bemutatónál 18-as karika szerepelt, a frivol, helyenként direkt szexuális jelenetek miatt. „A színpadi meztelenséget nem kedvelem, különösen nem kedvelem olyan darabnál, ami szexualitással foglalkozik. Előfordult már, hogy a Csak egy szögben arra kértem több mint harminc színészt, hogy vetkőzzön le, de senkit nem köteleztem rá. Ritka az a helyzet, amikor ez indokolt lehet. Filmekben még valahogy elmegy a meztelenség, színpadon durvább, erősebb hatása van, elviszi a néző figyelmét. Én viszont nem akarom, hogy a néző arra gondoljon, amire ő akar.”
Fotók: Éder Vera
