- Ha egyetlen lemezt vihetne magával a Hobo Blues Band albumai közül egy lakatlan szigetre, melyik lenne az?
- A Vadászat.
- Nagyon határozott és gyors válasz volt. Miért pont azt?
- Nekem ez a legkedvesebb, mert a zenének és a szövegnek az elképzelhető legszorosabb, a jó értelemben vett összefonódását jelenti: egy 26 tételes mű, amely leginkább kifejezi az akkori érzelmeimet. Ráadásul ? legnagyobb megdöbbenésemre ? még ma is aktuális.
- Elő is vette nemrég újra, Bolondvadászat címmel.
- Hogyne, és csináltunk belőle egy nagyon erős színpadi változatot is, most pedig filmforgatókönyv készül. Már többen próbálkoztak vele, és most azzal szembesültem, hogy nekem kell megírnom. Egy probléma van, hogy én nem tudok forgatókönyvet írni, de meg fogom próbálni, tulajdonképpen ma délelőtt már papírra is vetettem néhány gondolatot.
- Az, hogy a Vadászat a kedvence, azt is jelenti: ez volt a legjobb időszak a zenekar életében?
- Az első 12 éven keresztül a zenészek változtak ugyan, de ami az alkotói folyamatot, a koncertezést illeti, az töretlen volt: élőben mindig is baromi jó volt a zenekar, hiszen kiváló muzsikusok játszottak benne. Én mindig azért írtam dalszövegeket, hogy megzenésítsük őket, és koncerteken játsszuk. Ez 1984-ig, a Vadászatig így is ment, addig úgy mentünk a stúdióba, hogy élőben már kiérleltük a számokat. De megfordult a dolog, ettől kezdve a dalok a stúdióban születtek. És bár voltak nagyon fontos albumok, mint például a Csavargók könyve, ez nem tett jót a zenekarnak. Egy-két lemez nem sikerült jól, ilyen a Kocsmaopera vagy a Férfibánat ? ezek a stúdióban készültek, és nem volt rálátásunk arra, hogyan működnek közönség előtt. Ennek ellenére a HBB élőben 1993-ig, sőt, egészen az utolsó pillanatig nagyon erős volt. Ha a saját lemezek nem is voltak annyira jók, játszottunk másoktól dalokat, verseket, Kexet, Doorst, Rolling Stonest, József Attilát. Az élő koncertezés soha nem szenvedett olyan törést, amely miatt abba kellett volna hagyni.
- Akkor most mi törött el?
- 2008 végén, a 30 éves HBB-koncert után a veteránok, Deák Bill, Solti, Póka, Tátrai meg én elhatároztuk, hogy újra összeállunk. Deák Bill hamar rájött, hogy nem tudja egyeztetni a saját fellépéseivel, de a többiekkel tervezgettük a koncerteket. Nem sikerült, egy év alatt összesen egy időpontot találtunk. Közben mentem tovább a saját dolgaimmal, kijöttem a Circus Hungaricusszal, végül úgy döntöttem, ha velük nem megy, csinálom másokkal. Ezt elmondtam nekik, és elfogadták. Szép befejezést készítünk elő, hetek óta próbálunk, hatalmas energiával és hangerővel fogunk játszani: csak a zene lesz, semmi külsőség, vendégjárás, folyamatos átöltözés vagy ilyesmi. Csak két és fél órányi energiabomba. 38 számon dolgozunk, egy-két kivétellel csak saját dalok, amelyek egy részét unplugged verzióban játsszuk majd. Például megnézzük, hogyan szól a Ki vagyok én? két akusztikus gitárral. Ha nem jól, akkor maradunk az eredeti verziónál.
- Ahogy mondta, a Hobo Blues Band mindig is a koncertezésben volt erős. A búcsúkoncert után mi lesz a közönséggel, hol hallhat majd HBB-dalokat élőben?
- Viszem tovább a hagyományt, az új koncertprogramomban játszom azokat a dalokat, amelyeket szeretek. Alig várom például, hogy elénekelhessem a Barbie baba bluest. Ez Deák Bill dala volt, és most szeretném előadni az ő stílusában ? ugye mondanom sem kell, paródia lesz. Mert nagyon szeretem a humort, bár azt hiszik, tank vagyok. És persze repertoáron marad a Vadászat, a Másik Magyarország, a fontos dalok. Mióta bejelentettük a búcsút, sok levelet kaptam, és csak ezeket olvasva szembesültem azzal, mit jelentett a HBB az embereknek. Az igazat megvallva, az a sok levél lelkileg úgy kondicionál a koncertre, hogy vigyáznom kell, hogy az érzelmeim nehogy elragadjanak.
- A weboldalát nézegetve is úgy tűnik, törődik a rajongókkal, mindegyik üzenetre személyesen válaszol.
- Természetes, hogy igyekszem válaszolni, a világ minden tájáról írnak, és ha valaki veszi a fáradságot, nekem kötelességem reagálni. Még mindig úgy gondolom, én vagyok a közönségért és nem fordítva. Bár szerencsém volt, a közönség mindig is szeretett bennünket, és íme megesett: kicsinek bizonyult az Aréna. Két előadás lesz, pénteken és szombaton. Úgy tűnik, ez a két koncert méltó befejezése lesz a Hobo Blues Bandnek.
- Valóban befejezés lesz?
- Sokan visszaéltek már ezzel a szóval. De úgy gondolom, hogy a HBB elvégezte a saját dolgát. Megpróbáltuk még egyszer újrakezdeni, de nem sikerült. Nem úgy lett viszont vége, hogy tönkrement művészileg vagy összevesztünk, hanem elvégeztük a dolgunkat. Már csak annyi van hátra, hogy búcsúzóul tisztelettel meghajoljunk egymás és a közönség felé.
