A hangosfilm épp a második világháború traumája után vált nagykorúvá, és rengeteget tett azért, hogy gyűlöletessé tegye a tömeges vérontást az utókor számára is. A szovjet-orosz film élen járt a háborútól való elrettentésben. Készült ugyan sok győzelmet dicsőítő, hazafias produkció is, de a valóban művészi értékű, azóta klasszikussá érett alkotások nem a győzelmet állították a középpontba, hanem a háborúba taszított ember kiszolgáltatottságát, gyötrelmét, a fájdalmas beletörődést a gyilkolásba.
Hetven éve ért véget a második világháború. Az Uránia a Moszfilmmel emlékezik a történtekre. Nem egyszerűen azért, mert ebben a stúdióban készült a háborús témájú szovjet-orosz filmfolyam több remekműve. A Moszfilm megértette, hogy a régi dicsőségnek vége, az értékek terjesztéséhez nagyvonalúságra és nyitottságra van szükség.
2014 májusában az Uránia Nemzeti Filmszínház és az akkor fennállásának 90. évfordulóját ünneplő filmstúdió 19 mozielőadásból álló vetítéssorozattal engedett bepillantást az orosz film történetébe és aktuális helyzetébe. A program akkor a némafilmkorszaktól napjainkig egy-egy évtized és jellemző irányzat bemutatására törekedett. Az idei, egynapos tematikus program a világháború traumájára összpontosít.
A filmtörténeti művek közül az első a Grigorij Csuhraj rendezte Ballada a katonáról (Ballada a szoldatye, 1959). A hruscsovi olvadás alatt megújuló, költői realista szovjet filmművészet egyik első remeke kivételes érzékenységgel ragadja meg, hogy minden ember egy külön világ, értelmetlen pusztulása ezért különösen tragikus. Aljosa története egyben azok sorsát is példázza, akik készek áldozatokat hozni, emiatt a saját életükre nem marad idejük. Larisza Sepityko Kálvária (Voszhozsgyenyije, 1976) című, Vaszil Bikov írásából készült drámájának tematikai újdonsága, hogy bemutat a fasisztákkal kollaboráns figurákat, rendfenntartó, partizánok ellen is bevethető egységeket. Erkölcsi drámaként és dilemmaként közelíti meg az árulás és az önfeláldozás kérdését, kíméletlenül puritán képalkotással. Elem Klimov Jöjj és lásd! (Igyi i szmotri, 1985) című tablója apokaliptikus, végtelennek tűnő ábrázolása egy megtorló akciónak. Felkavaró beszámoló a háborúkban zajló teljes elállatiasodásról, amely alól az igazság oldalán állók, a hazájukat, otthonukat védők és a gyerekek sem vonhatják ki magukat. A 2012-es Fehér Tigris (Belij Tyigr) Karen Sahnazarov rendezésében filozofikus, háborús akciófilm: keserű látomás a háború végtelenségéről. A pusztítás úgy terjed, mint valamilyen titokzatos erő, amelyről nem tudni, mivé fajul.
A filmnapon jelen lesz a Moszfilm két munkatársa, Jelena Orjol és Szergej Szimagin is. A filmeket orosz nyelven, magyar felirattal vetítik.
A részletes program elérhető a Filmszínház weboldalán: www.urania-nf.hu
